Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1403 Olaszország jelentősen meggyengült, Németország a tengeren és a levegőben is visszaszorult és egyelőre semmi kilátás nincs arra, hogy e téren döntő sikereket érhetne el. A német erő szétforgácsolt, jelentős tartalékai nincsenek. Szombathelyi szerint a tengelyhatalmak győzelmére alig lehet számítani, sőt vereségük sincs kizárva. Az ellenség túlereje nem teszi lehetővé, hogy Németország valahol az ellenségek egyikére döntő csapást mérhessen. A további hadműveleteknek ezért „csak halogatás és időnyerés lehet a célja: a háborúnak kihúzása addig, amíg valami elfogadható békéhez jutnak". Rátérve a konkrét ügyre, Szombathelyi kifejtette: „Németország a keleti hadszíntéren védekezve hátrál. Talán a Dnyeper mentén fog megállani, s ha az orosz támadás kifutásakor még lesznek tartalékai, még ellenlökést is hajthat végre. Ma azonban lényeges tartalékok nincsenek. Németországot az ellenség nagy túlereje szorult helyzetbe hozta. Ebben a szorult helyzetben kívánja a magyar hadvezetőség Németországot segíteni azzal, hogy a Balkánra hajlandó megszálló csapatokat küldeni, hogy ezzel a támogatással elérje azt, hogy Hitler »kiadja« az Oroszországban levő megszálló magyar hadosztályokat, melyek azután a hazai föld védelmében használhatók esetleg fel". Ezek után a vezérkar főnöke februári emlékiratával helyenként szó szerint is megegyező módon fogalmazta meg figyelmeztetését: a megkönnyebbülés, „amiért a 2. hadsereg kivált a harcokból, csak átmeneti, és újabb nehéz feladatokra kell felkészülni, mely feladatok végrehajtásánál harcolni kell". A spekuláció az „erkölcsi lejtőre vihet bennünket!"9 8 Bármelyik fél győzzön is — folytatja Szombathelyi —, „egyik sem fogja a mi ügyünket dűlőre vinni, hanem azt nekünk kell kiharcolni". Ezért a nemzetet fel kell ébreszteni. A nemzet harcos rétegét, ennek harcos szellemét óvni kell és segíteni, nehogy a folyamatos kitérés és óvakodás által lassan felőrlődjék. „Bűn lenne tehát, ha ezeknek nem ad- • nánk alkalmat arra, hogy hősi harcaikkal a nemzet becsületét megváltsák, és a későbbi nemzedékeknek fénylő példaképül szolgáljanak, amire éppen 1918-1919 miatt nagy szükség van." A vezérkar főnöke szerint: „A német haderő ereje töretlen, fegyelme rendületlen, és ha nehezen is küzd, azért küzdeni és harcolni még mindig tud, és kegyetlen csapásokat mérhet azokra, akik vele szemben fellázadnak. Éppen ezért rendkívül veszélyes az az elképzelés, hogy a németeket hagyjuk faképnél, még azon veszély dacára is, hogy megszálljanak bennünket. Sőt ezt a megszállást sokan kívánatosnak tartanák, mert ezáltal az angolszászoknál jó pontokat szereznénk, és különben is csak rövid ideig tartana [....] Először is nem a németek szállanának meg, hanem a románok és tótok és minden nyomorúságuk mellett még a horvátok is, akik hamar visszavennék azokat a területeket, melyek Trianon szerint az övék voltak, sőt még ennél is többet [....] De ezen felül mindent elkövetnének, hogy védképességünk, szuverenitásunk egyedüli támaszát: haderőnket tönkretegyék [...] éppen úgy, mint 1919-ben, de most már a katyni elintézési mód útjára lépnének. Németország talán csak Budapestet tartaná meg, és ott, ahol erősebb lenne az ellenállás, bombázná. Természetesen erre az angolszászok és az oroszok is bombáznának. Pár hónap elég lenne ahhoz, hogy 98 Vö. HMTI. 67. sz. (348-349.)