Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1396 KOVÁCS GÁBOR: további megerősítés nélkül — kimondatlanul is továbbélt. Ezt azonban Szombathelyi bővebben értelmezte, illetve — hatáskörét meghaladó módon — kibővítette 1943 februárjában. A vezérkari főnök a maga kezébe vette a gyeplőt, és az önálló cselekvés útjára lépett. Véleményünk szerint nem zárható ki az sem, hogy a balkáni ügyben a kezdeményezés eredetileg tőle indult ki. Pappenheim által ismertetett ajánlata — a horvátországi megszállás cserében a keleti fronton való passzivitásért — Horthytól sem állhatott messze. 1943 elején ezzel kapcsolatban Horthy szerepéről ugyan semmit sem tudunk, de augusztusban rögtön megnyerhető volt egy ilyen elképzelésnek. A kormányzónak gyengéje volt a tengerhez való kijutás, és Szombathelyi nyilván erre is apellált amikor felajánlotta ezt a lehetőséget a németeknek. Ezen túlmenően meg kell jegyeznünk, hogy a horvátországi megszállásra vonatkozó ajánlat nem volt éles ellentétben a német kérést elutasító külügyminisztériumi feljegyzés alapvető elvi indokával sem, mely szerint: „A magyar külpolitikának az ezeréves határokon túlmenő nemzeti aspirációi nincsenek."75 Horvátország belül, míg Szerbia kívül volt ezeken a határokon. Budapesten már 1942 második felétől bőséges információk álltak rendelkezésre a horvátországi kaotikus állapotokról. Szombathelyi ajánlata után azonban a németek kizárólag szerb területre kértek magyar csapatokat. Horthy várható reakciója szempontjából ez már korántsem volt olyan kedvező, mint egy esetleges horvátországi megszállás gondolata. Ugyanakkor az a tény, hogy a magyar megszálló csapatok felszerelésének ígérete után Szombathelyi minden további nélkül belement a német kérés teljesítésébe és ilyen értelemben tett előterjesztést, világosan megmutatja, hogy a vezérkari főnök mennyire volt tekintettel a magyar politikai vezetés külpolitikai szempontjaira. A vezérkari főnök és a honvédelmi miniszter között már 1942 őszén — nem sokkal Nagy Vilmos kinevezése után — súrlódások keletkeztek, és a korábbi jó viszony hűvössé vált. A mindkettőjüknek referáló Kádár Gyula vezérkari ezredes — a vezérkar nemzetvédelmi és propaganda osztályának vezetője — eltérő álláspontjaikat nem tudta összeegyeztetni.7 6 A balkáni magyar megszálló hadosztályok ügyével, a hatásköri nézeteltéréssel kapcsolatban azt írta Nagy Vilmos, hogy ez volt első nagyobb összecsapása a vezérkarral.7 7 A két katonai vezető viszonya valószínűleg ekkor romlott meg igazán.7 8 Ráadásul — úgy tűnik — Szombathelyi a kormány kétszeri elutasítása után sem hagyta magát, henem fokozta a nyomást és a kormányzó meggyőzésére törekedett. Sajtóinformációk szerint áprilisban, közvetlenül Horthy Salzburgba való utazása előtt, a vezérkar főnöke a Legfelső Honvédelmi Tanácsban az általános mozgósítás és a háborúban való tevékenyebb részvétel mellett szólt. Nagy Vilmos a leghatározottabban ellenezte ezt, Horthy pedig a miniszter álláspontját fogadta el. A németek hadianyag-szállításai persze — a régi recept szerint — rögtön megakadtak, amit katonai körökben különösen a teljesen felszerelt román hadseregre 75 HMTI. 71. sz. (365.) 76 Kádár: i. m. II. köt. 524.; Shvoy: i. m. 255. 77 Nagy V [1947]: i. m. 133. Nagy V (1986): i. m. 156. 78 Dombrády Lóránd·. Katonapolitika és hadsereg 1920-1944. Budapest, Ister, 2000. 247. (Első közlése Dombrády Lóránd·. Egy honvédelmi miniszter távozása. Mozgó Világ, 1997. 10. sz.)
