Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371

SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1397 való tekintettel tartottak aggályosnak. A honvédelmi minisztérium és a vezérkari főnökség között is lassan olyan erős ellentét keletkezett, hogy egymás rendeleteit kölcsönösen szabotálták.7

9 Nem világos, hogy Klessheimben, a Hitler-Horthy-találkozón a németek szemére vetették-e a kormányzónak, vagy a kíséretében levő Szombathelyinek, hogy Magyarország visszautasította a Szerbiára vonatkozó kérést. Ahogy az sem világos, hogy német részről újabb magyar csapatok bevetésének igénye felmerült-e vagy sem. A Horthy és Hitler között lefolyt beszélgetések jegyzőkönyveiben ilyenek nem szerepelnek. Mindenesetre Horthy utazása előtt kitapintható az a félelemmel teli várakozás, hogy a kormányzó vajon el tudja-e hárítani a Balkánon való aktív magyar szereplést, az esetlegesen ott megjelenő angolszászok elleni harcot.8

0

Brit források szerint, a tárgyalások során állítólag történt is hivatkozás arra, hogy Szombathelyi legutóbbi látogatása alkalmával beleegyezett a balkáni csapatküldésbe.8

1 Horthy hazaérkezése után, a minisztertanács ülésén Kállay elmondta: „A meghívás célja nyilvánvalóan az volt, hogy impresszionálja a Kormányzó Urat oly irányban, hogy nekünk az összes erőket be kell vetni és az országnak semmi olyat nem szabad tenni, ami azt a benyomást kelthetné, mintha Magyarország külpolitikai vonala ingadoznék". A meghívással és azzal, hogy erre a Honvéd Vezérkar főnökét is meghívták, a német propaganda dokumentálni akarta, hogy mi az angolok és amerikaiak ellen is harcolunk - mondta a miniszterelnök. A németek ilyenforma kommünikét is adtak ki.8

2

Ugyanakkor — ellentétben azzal, amit emlékirataiban írt8

3

— Kállay közölte, hogy a tárgyalások folyamán sem Hitler sem Keitel részéről nem merült fel újabb kívánság magyar katonai erőkre vonatkozóan. Ezt talán a feszült hangulat lélektanilag sem tette lehetővé, miután Hitler és munkatársai nemcsak a Kállay-kormány „defetista" politikáját, de a 2. magyar hadsereg teljesítményeit is súlyos kritikával illették. Nagy Vilmos a minisztertanácson rámutatott, hogy a hadsereg az 1943. januárban elszenvedett veszteségek és a felszerelés nagy részének elvesztése folytán nem lehet harcképes. Szerinte Ribbentrop kritikájára Szombathelyi megadta a választ. Szombathelyi Keitellel tárgyalva — aminek tényét egyébként a tárgyalásokról kiadott kommünikéből törölték — nyilván szintén nem fogta vissza magát, amikor azzal kellett szembesülnie, hogy a magyar hadsereget a német vezetés teljesen elmarasztalja, miközben a románt dicséri. Nagy Vilmos ezzel kapcsolatban közölte: „A németek a románoknak 8 hadtest részé-79

Saly: i. m. 622, 626, 631. 80

Andorka Rudolf naplója. I. m. 310-311. 81

Az angol összefoglaló feljegyzés szerint, Szombathelyi „kötelezettséget vállalt, hogy a Bánátnak Magyarország részére történt átengedésének voszonzásául csapatokat küld a Balkánra". Ld. Magyar-brit titkos tárgyalások.. I. m. 31/b sz. (156.) A brit feljegyzés egyrészt az események idejénél jóval későbbi —júniusi —, másrészt az információ — ha esetleg volt is valami alapja — láthatóan teljesen romlott és valószínűtlen. A brit forrás szerint egyébként — Kállayval való tárgyalásai során — Mussolini is kért magyar katonai erőket a Balkánra, hogy ezzel lehetővé váljék az ott levő olasz hadosztályok visszavonása Olaszországba. Ld. Uo. 155. 82

MOL, Κ 27, Az 1943. április 20-i Minisztertanács jegyzőkönyve. 83

Kállay: i. m. 1. köt. 206, 209-210.