Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1394 KOVÁCS GÁBOR: Honvéd Vezérkar főnökének csupán nagy vonásokban rögzített március 12-i irányelvei szerint — a német legfelsőbb vezetéssel történt megállapodás alapján — két teljes állományú hadosztályból álló hadtestet kellett itt megalakítani 12 munkaszolgálatos zászlóaljjal.6 7 A március közepi budapesti újjászervezési értekezlet viszont úgy döntött, hogy ezt az igényt újak kiküldésével teljesíti.68 Ennek megfelelően Nagy Vilmos honvédelmi miniszter a március 23-i minisztertanácson közölte, hogy a 2. hadsereg alakulatai hazatérnek, 2 új magyar megszálló hadosztályt viszont kiszállítanak Oroszországba.6 9 A németek efölött minden további nélkül napirendre tértek: Keitel március 28-án közölte Szombathelyivel, hogy a cserével a Führer is egyetért, és azt április közepétől meg kell kezdeni.70 Láttuk, hogy Pappenheim ezredes, a budapesti német katonai attasé február közepén 4 hadosztályra tette a Magyarország által kiállítható csapatok mennyiségét. A vezérkari főnök pedig a megváltozott stratégiai helyzetből fakadó, „még ismeretlen nagyságú" feladatokra — de mindenekelőtt és konkrétan Románia elleni fellépésre — hét hadosztályban maximálta a készenlétbe helyezhető erőket.71 Ez többé-kevésbé megfelelt a honvédelmi miniszter kijelentésének, miszerint a 2. hadsereg visszavonása után a hátországban már csak négy és fél hadosztályt lehetett volna mozgósítani. Nagy Vilmos a Legfelső Honvédelmi Tanácsban kijelentette: „Ezzel az erővel semmit sem lehet kezdeni. Ha az ipari termelésben és a gyártásban nem lesznek fennakadások, úgy 1944 tavaszára 9 új hadosztályt, az év végére 18 hadosztályt állíthatunk fel". Elmondta azt is, hogy ebből az erőből semmit sem szabad a harctérre küldeni. Erre szükség van az ország határainak biztosítására.7 2 A felszerelés kérdése tehát döntő fontosságú volt a 2. magyar hadsereg katasztrófája után, amelynek anyaga szinte teljes egészében megsemmisült a fronton. Szombathelyi azt írta februári memorandumában, hogy az új stratégiai helyzetben, „felismerve fontosságát annak, hogy Magyarország lehetőleg minél nagyobb erőt képviseljen", a németek a hátországi erők felfegyverzése tekintetében is támogatást és segítséget nyújtanak. Ugyanakkor ehhez rögtön hozzáfűzte, hogy a közeljövőben kiadós megerősítésekre mégsem lehet számítani. A Bürkner tengernagy által közvetített Hitler-Keitel-ajánlat viszont — mint láttuk — azt tartalmazta, hogy a németek két hadosztály felállításához korrekcióval — a német előirányzatnak megfelelően alakultak. Míg ugyanis a szerbiai kérést a kormány — közvetlen kényszer nem lévén — a saját elhatározásából egyszerűen visszautasíthatta, utóbbi esetben a németekkel mindenképpen meg kellett állapodni, miután itt ők voltak „birtokon belül". Azt, hogy a magyar hadsereg maradványaiból néhány hadosztályt fel kell állítani, a németek tulajdonképpen előírták. Mint idéztük, Szombathelyi főhadiszállási tárgyalásaira utalva, Nagy Vilmos honvédelmi miniszter a február 9-i minisztertanácson közölte: „Nekünk azzal kell számítanunk, hogy a megvert 2-ik hadseregből egy hadtestet kell csinálni". A balkáni ügyet tehát a németek nem „bizonyos eredménnyel", hanem nulla eredménnyel zárták le. 67 A 2. magyar hadsereg... I. m. 94. sz. (335-337.) 68 Uo. (334.) 69 MOL, Κ 27. Az 1943. március 23-i Minisztertanács jegyzőkönyve. 70 Kriegstagebuch... I. m. 3/1. köt. 243. Idézi Dombrády: Hadsereg és politika.. I. m. 310. 71 HMTI. 67. sz. (.350.) 72 Nagy V (1986): i. m. 155. Vö. Nagy V [1947]: i. m. 132.
