Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371

SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1379 közepe táján már inkább csak 2-3-mal. A Honvéd Vezérkar főnöke viszont 5 hadosztályt helyezett kilátásba Pappenheimnek, vagyis a német igények fölé ment. Ezzel kapcsolatban gondolhatnánk arra, hogy ez a kitérő-halogató taktika kompenzáló eleme volt: most nem tudunk csapatokat adni, majd csak később, akkor viszont még többet is. Ne felejtsük el azonban Szombathelyi nagyvonalúságának a feltételeit sem: ti. amennyiben anyagi és kiképzési támogatást kap. A németek ugyanis kérni kértek, de ezeknek a hadosztályoknak a felszereléséről addig nem volt szó, vagyis ilyesmit a németek nem ígértek. Márpedig a magyar vezérkari főnök számára — mint látni fogjuk — valójában ez volt a kulcskérdés. Szombathelyi tárgyalási pozíciója szempontjából lélektanilag bizonyára nem jött rosszul a berlini magyar katonai attasé február 18-i levele, amelyben Homlok Sándor tábornok a legfelső német katonai vezetés válságtüneteiről számolt be. Eszerint Sztálingrád eleste ideiglenesen megtörte a Führer vasidegzetét is, néhány napra apatikussá vált, és mint fővezér átmenetileg kikapcsolódott az irányításból. A magyar katonai attasé említette azt is, hogy Hitler január közepe táján az OKW két vezetőjét a szó szoros értelmében elkergette, majd 4 nappal később visszahelyezte őket állásaikba. Keitel és Jodl ugyanis a keleti fronton a merev és görcsös védelem, illetve állásharc helyett a rugalmas, mozgó hadviselésre való áttérést szorgalmazták. Homlok levele szerint Sztálingrád eleste után a német tábornokok Hitler hadvezéri képességeit illetően mély hallgatásba burkolóztak. Február 9-én vagy 10-én pedig von Bock tábornagy és Haider vezérezredes együtt jelent meg Hitlernél, és azt tanácsolták neki, hogy maradjon továbbra is az OKW főparancsnoka, de a szárazföldi haderő főparancsnokságát engedje át másnak. Tehát állítsák vissza a^ 1941. december 19-e előtti állapotot,29

azzal a különbséggel, hogy a „pártpolitikai szempontok a hadviselésből teljesen kikapcsoltassanak". Homlok Sándor szerint: Nem rendszerváltozásról van szó, hanem előjátékról, amely esetleg katonai diktatúrára is vezethet. Ezen törekvések a politikamentes hadviselés érdekeit szolgálják - jelentette Szombathelyinek.3

0 Közben az OKW és a magyar vezérkari főnök közt folyó tárgyalások fontos részletei továbbra is rejtve maradtak nemcsak a politikai vezetés vagy a közvélemény előtt, de a katonai elit előtt is. Újszászy február 19-i közlései Andorkának különösebb újdonságot nem tartalmaztak: „1. A harcoló hadseregünket kivonják s okkupációra használják. Pótlást nem kapnak! 2. Az itthoni honvédség »strategische Reserve in Südosten.« (Hitler szerint.) Egyelőre nem mozgósítunk".31

Ugyanakkor a németek már nem csak katonai vonalon terjesztettek elő kéréseket. 29

Mint ismeretes, 1941. december 19-én Hitler elbocsátotta Waither von Brauchitsch vezértábornagyot, és maga vette át a német szárazföldi haderő főparancsnokságát. 30

Páva István: Jelentések a Harmadik Birodalomból. A magyar diplomácia a második világháborúban. Pécs, Pro Pannónia, 2001. 328-332., valamint 77-81.; Andorka Rudolf naplója. I. m. 299.; Sztálingrád után Zeitzler gyalogsági tábornok, a német szárazföldi haderő vezérkari főnöke benyújtotta lemondását, de Hitler nem fogadta el. Ld. Kurt Zeitzler: Sztálingrád. In: Seymour Freiden -William Richardson: Végzetes döntések. Budapest, Kossuth, 1998. 181.; Keitel a Hitlerrel való konfliktus végéről úja: „Első ízben 1943. I. 30-án nyújtott üdvözlésül ismét kezet Jodlnak és nekem". (Vagyis közvetlenül azelőtt, hogy Szombathelyi kiutazott a német főhadiszállásra.) Ld. Keitel vezértábornagy visszaemlékezései. Szerk., előszó, tan., jegyz. Sipos Péter. Budapest, Kossuth, 1997. 150. 31

Andorka Rudolf naplója. I. m. 296.