Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
1366 KONRÁD MIKLÓS minden együttérzés",17 2 az is bizonyos, hogy a neológ zsidó közélet messze nem foglalta magába az asszimiláns zsidóság egészét. Túl mindazokon — s „számosan" voltak ilyenek, írta Venetianer —, „kik »elvből« nem vetnek pillantást sem az Egyenlőségbe",173 legalább annyian voltak azok, akiknek egyszerűen eszükbe sem jutott, hogy beleolvassanak. Az Egyenlőséghez képest legalább tízszer olyan nagy — persze csak részben zsidó — olvasótáborral rendelkező legnagyobb napilapok vizsgálata lehetőséget nyújt arra, hogy feltérképezzük, ha nem is feltétlenül ama bizonyos „többség", de legalább is az Egyenlőség olvasótáborához képest a neológ polgárság jóval nagyon hányadának nézeteit.17 4 A korabeli liberális napilapok hozzáállása a zsidóságot sajátosan érintő kérdésekhez persze sokban azonos volt az Egyenlőség felfogásával. Sőt egyes esetekben egyértelműen megelőzte ez utóbbit. Amikor 1898-ban azt írta a Pesti Hírlapban, hogy „nagyon sok budapesti ember" továbbra is jiddisül beszél, Gerő Ödön egy olyan jelenségre mutatott rá, amelyet a modern pesti nyelv alkotóelemei iránt kíváncsi (újság)íróként minden értékítélet nélkül közelített meg. Távol minden „asszimilációs" szemponttól, olyan empátiával telt leírását adta a jiddisnek, amely fényévekre volt az Egyenlőségben, ez idő tájt olvasható deskripcióktól.17 5 Ez a példa annál is érdekesebb, mert egy másik, két évvel később az Egyenlőségben megjelent cikkben ugyanezen szerző úgy vélte, hogy már csak „a hosszú szakállú vének" beszélnek jiddisül, s hogy a fiatalság, amelynek „nemcsak a szíve, hanem a nyelve is magyarrá lett", már meg sem érti ezt az „alkalmi nyelvezetet". Sőt, írta Gerő, „elhagyják a jargont már a vének is: úgy érzik, hogy megfiatalodnak a mi szép, örökifjú magyar nyelvünkkel".176 Mentesülve a „magyar zsidó" szerepének kényszerítő súlya alól, Gerő szabadabban fejezte ki magát „pesti íróként" a népszerű napilap hasábjain. Megjegyzendő még, hogy mikor Tóth Bélának egy kérdésére válaszolva, Szabolcsi Miksa egyértelmű élvezettel boncolgatta egy 1904-es levelében a „smokk" szó eredetét s értelmét („Akit a zsargonul beszélő zsidó »smok«-nak mond, azt a magyar, persze csak férfiak társaságában, »balfasz«-nak nevezi. Azt hiszem, a kettő tökéletesen azonos."), eszébe sem jutott megspékelni e kis lingvisztikai fejtegetést holmi ideológiai, a jiddist akár méltató, akár elmarasztaló függelékkel.177 172 Dr. Vajda Béla: Szabolcsi Miksa. 1857-1915. In: Évkönyv. 1916. Szerk. Bánóczi József. Budapest, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, 1916. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai. XLI.) 212. 173 Venetianer: i. m. 166. 174 1 90 7-ben a Pesti Hírlap 54 ezer, a Neues Pester Journal 34 ezer, a Pesti Napló 32 ezer, Az Újság 28 ezer, a Pester Lloyd 18 ezer példányban jelent meg. L. Újság-katalógus. Szerk. Leopold Gyula. Budapest, Általános Tudósító hirdetési osztálya, 1907. 117-118. 175 „A fájdalom, a titkolódzás, a jókedv, a keserűség és humor, a ravaszság és okoskodás, a rajongás és malícia árnyalat-keresése alkotta meg. [...] Nyelvnek olyan, mint a zsibárus boltja. Van benne minden és kényelmes is minden benne, mert már más használta. [...] A sietség legalkalmasabb nyelve. A szavai megrövidültek, a hangzói meggörbültek, a mondatai összegyűrődtek, az ember sietés közben elszórja őket s ezzel hamarosan elmondta a leghosszabb beszédet. [...] A lompos kényelem nyelve, a vakmerő nembánomság kifejezésmódja." L. Viharos: i. m. 5. 176 Gerő Ödön: A szabad köszöntő. Egyenlőség 1900. okt. 21. Melléklet. 2. 177 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Levelestár, Szabolcsi Miksa levele Tóth Bélának (1904. okt. 19.).
