Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
A NEOLÓG ZSIDÓSÁG ÚTKERESÉSE A SZÁZADFORDULÓN 1367 Tekintve mindazonáltal a folytonosságot, amellyel a felekezeti kiadványokban tapasztalható fordulattól eltérően a liberális sajtó rendületlenül kifakadt az unteriandi zsidóság ellen, s változatlanul arra törekedett, hogy önvédelem gyanánt a „kazárokra" vonatkoztassa az antiszemita fantazmákat, a neológ aktivisták szemléletében végbement változás, úgy tűnik, viszonylag izolált jelenség maradt. Ha az Egyenlőség érthető módon óvakodott attól, hogy bírálatával elidegenítse magától azt a potenciális olvasóközönséget, amelyet igyekezett meggyőzni saját igazáról, az Egyenlőségtől ekkor már megvált Patai József nem habozott megfeddni a neológ polgárság tömegeit, akik „szégyenkezve és restelkedve" letagadják a haszid zsidók „rokonságát".17 8 Avagy más megközelítésben: „A budapesti ghettomentességbe beérkezett zsidó polgárság — írta 1910-ben Szász Zoltán a Világban — szívesen tagadja meg proletársorsban tengődő fajrokonát s hagyja, hogy ezt kazár név alatt üssék."179 Ha túlfűtött hangnemben is, lényegében Ignotus Pál sem mondott mást 1947-48-ban megjelent visszaemlékezéseiben: „Attól mindig, még a magyarkodás és a Jüdischer Selbst hass legkamaszabb válságainak pillanatában is visszatartott ízlésem — írta ifjúkora kapcsán —, hogy lélekben kövessem a »hazafias zsidóság« szolgai fennhéjázását, mellyel a »galiciáneroktól« elkülönbözteti magát. Magam előtt szégyelltem volna betársulni a butaság és törleszkedés úri egyezményébe, melynek egyik íratlan parancsa úgy szólt, hogy nincs olyan gazság, melyet ne volna szabad a galiciánerokra fogni, ha hozzáfűzi az ember, hogy »ezzel természetesen senkinek sem okoznak nagyobb kárt, mint a becsületes, hazafias zsidóságnak.«"180 S végül az is kétséges, vajon a neológ aktivisták újkeletű lelkesedése a jiddis iránt visszhangra talált-e a neológ zsidóság széles rétegei körében. „Soha nem merj még egyszer jargon szót kiejteni előttem!" - kiáltott fel az 1920-as évek végén a fiatal Patai Rafael (ekkor még Patai György) amúgy kifejezetten vallásos nagymamája, egy pofonnal nyomatékosítva az unokája által otthon elejtett jiddis kifejezés hallatán érzett felháborodását. „A magyar zsidók többsége, legyenek akár ortodoxok vagy neológok — világította meg Patai a nyakleves ideológiai hátterét — általánosságban megvetették a jiddist".181 VII. A dualizmus utolsó éveihez érve, a neológ aktivisták az 1890-es évek végéig a zsidóságról vallott nézeteiket számos tekintetben alapvetően revideálták. A rabbinikus és a haszid ortodoxia hitbuzgalmának s egyes rabbijainak, illetve rebbéinek magasztalásával, a jiddis nyelv méltatásával és önálló nyelvi státusának elismerésével, azzal, hogy a lengyel-orosz „gettózsidóság" földjén kibontakozott irodalmi és kulturális életről, mint „afféle spanyol-zsidó arany-178 Secundus [Patai Józsefi: Új ének Galíciáról. Múlt és Jövő, 1913. nov. 493. 179 Szász Zoltán: Kazárok. Világ, 1910. dec. 14. 6. 180 Ignotus Pál: Csipkerózsika. Budapesti és londoni emlékek [1947-48.] Budapest, Múzsák, 1989. 102-103. 181 Raphael Patai: Apprentice in Budapest. Memories of a World That Is No More. [1988.] Lanham - Boulder - New York - Oxford, Lexington Books, 2000. 24-25.
