Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
1364 KONRÁD MIKLÓS szakad gyermekkora hagyományos falusi világából, és beleveti magát a modern városi életbe, míg hajdani osztálytársa, Chajem, a pozsonyi jesiva után visszatér szülőfalujába, s egy kis vegyeskereskedést nyit, amely eléggé jól megy ahhoz, hogy el tudja tartani családját, és eléggé rosszul, hogy eladópultja mögött békésen tanulmányozhassa a Talmudot. „Látod, δ már célhoz ért", mondja apja a falujába hazalátogató hősnek, akiben ugyancsak megfogalmazódik a kétely, vajon nem lett-e volna „igazán bölcsebb" Chajem útját követnie.164 Szabolcsi Miksának egy 1912-es elbeszélésében az ortodox származású magyar zsidó értelmiségévé vált fiatalember azt fontolgatja, vajon nem volna-e jobb, ha a zsidók megmaradnának a talmud kizárólagos tanulmányozásánál. A kérdés számára tehát: „Begubódzzam újból a gemarába és a poszkimba? Ez is megoldás." Végső soron persze mégsem ezt tartja a követendő útnak, de döntését nem valamiféle ideológiai, hanem egy igen pragmatikus érvvel indokolja: „egész Izrael a jesivában mégsem telepedhet meg." S noha, mint írja, „Nem azt akarom mondani, hogy ne tanuljunk mást, mint talmudot", zárójelben utána teszi: „akit ez tesz boldoggá ám cselekedjék így; különben ki tudja, nem volnék-e boldogabb én is, ha valahol Hosszúpályin vagy Kemecsén hivő, bizakodó dajan, melamed vagy sakter volnék."165 Noha puszta előfordulása önmagában is jelzés értékű, a neológia által követett út helyességének ily explicit megkérdőjelezése szórványos jelenség maradt, már csak azért is, mert visszaútról aligha lehetett szó. Nagy Endre az előre menekülést választotta: 1913-ban kitért.16 6 S ha Szabolcsi Miksa hangot adott is kétségeinek, alapvetően megmaradt annál a meggyőződésénél, hogy modernitás és zsidóság egyfelől, magyarság és zsidóság másfelől összehangolhatok egymással. VI. Marad a kérdés: a neológ aktivisták szemléletváltása mennyiben tükrözte vajon a neológ polgárság nézeteit? A kérdés elsősorban az Egyenlőség esetében vetődik fel, a többi felekezeti kiadvány — így a Magyar Zsidó Szemle vagy az IMIT évkönyvei, hogy csak a legjelentősebbeket említsük — igen szerény példányszámban jelent meg.16 7 Az itt kifejtett véleményekből aligha lehet akármilyen következtetést levonni a neológ polgárság egészének, vagy akár nagy részének felfogását illetően. 164 Nagy Endre: Ki a bölcsebb. In: Évkönyv. 1905. Szerk. Bánóczi József. Budapest, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, 1905. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai. XX.) 157-163. 165 Szabolcsi Miksa: Az utolsó lecke. Egyenlőség, 1912. okt. 8. 4. 166 „Magyarságával együtt zsidóságát is itt hagyja" - írta a cionista hetilap, mikor Nagy Endre feladta kabaréját s elutazott Párizsba. Titkon tartott kitérése ellenére pár hónappal később a Roshasana alkalmából ünnepi tárcát közölt az Egyenlőségben, kiváltva ezáltal az ilyesfajta identitásbeli rafinéria iránt csekély empátiát tanúsító cionista lap felháborodását. L. Nagy Endre. Zsidó Szemle, 1913. máj. 15. 3.; Nagy Endre. Zsidó Szemle, 1913. okt. 15. 3. 167 Az IMIT évkönyvei csupán 800 példányban jelentek meg, ráadásul alacsony áruk ellenére az évkönyvek fele mindig a Rabbiszeminárium pincéjében maradt. L. Nathaniel Katzburg: Beszélgetések Scheiber Sándorral és Fejtő Ferenccel. Budapest, Bábel, 2000. 18-19.
