Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
A NEOLÓG ZSIDÓSÁG ÚTKERESÉSE A SZÁZADFORDULÓN 1361 hagyományokhoz való hűséget, ha egyik-másik talán nem kívánatos melléktermékkel együtt, legtovább fogja megőrizni."14 5 Miközben az Egyenlőség lapjain egyre gyakrabban tűntek fel a haszid világból merített mesék, olykor még Martin Buber haszid történetei is,14 6 ez az új szemlélet — óvatosan — még a PIH megbízásából írt s a neológ hitközségek többsége által átvett hittankönyvekben is megjelent.147 „Újabban Magyarországon is szalonképessé vált a chászid mysticismus", írta Guttmann Henrik 1916-ban.14 8 Ε kijelentés bizonyára túlzó általánosítás. De a tény, hogy az Egyenlőség 1918-ban a főként jiddis és héber nyelven publikáló ortodox történésznek, Grünwald Lipótnak a magyarországi haszidizmusról írt cikksorozatát is közreadta, egyértelműen mutatja, hogy a dualizmus végére érve a haszidizmus neológ percepciója gyökeresen átalakult.149 Ebben a kontextusban, már az is másodlagossá vált, hogy a haszid zsidók milyen nyelven beszéltek. Természetesen jiddisül. Erre a neológ aktivisták nem igen tértek ki, valóban ez volt a legkényesebb kérdés. Mindenesetre a jiddis továbbra is fel-feltűnő, bár jócskán ritkuló megbélyegzése mellett, a megértés hangjai is megjelentek: „A német [értsd: jiddis -Κ. M.] nyelv — írta az Egyenlőség 1903-ban —, melyet a zsidó a hajdani Németországban elsajátított, átment hitéletébe, vallás intézményeibe, tanházaiba, templomaiba. A német szó tolmácsává vált a zsidó szent nyelvnek. [...] Fölfogása szerint az a rontott német nyelv is a zsidó tradiczióhoz tartozik; azért, mert atyja, nagyatyja és ennek elődje századokra visszamenőleg azon a nyelven magyarázta az Úr tanítását. Azt hiszi, csak úgy lehet igazán orthodox zsidó."150 Odáig, hogy a magyarországi ultraortodox zsidóságnak a jiddishez való hűségét explicite elfogadják, a neológ aktivisták nem jutottak, az adott politikai kontextusban nem is juthattak el. A belpolitikai aspektusaitól mintegy elvonatkoztatott jiddis értékelése azonban az évek során gyökeresen megváltozott: az 1890-es évekig uralkodó ostorozás az 1900-as években ritkult, majd az 1910-es évekre átadta a helyét a fenntartás nélküli magasztalásnak. „Mint a kalmár nyelve — olvashatjuk például az OMIKE 1912-es almanachjában —, éllel, hévvel és zamattal bír; mint a család nyelve, kellemmel, meghittséggel, gyengédséggel. S amily szilaj a feldúlt kebel háborgásánál, éppen oly gyengéd, dallamos és fülbemászó ha a szív boldogságában áradozik."151 145 [)r Weiszburg Gyula: A miszticizmus a zsidóságban. In: Évkönyv. 1910. Szerk. Bánóczi József. Budapest, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, 1910. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai. XXXI.) 161-162. 146 L. pl. Az újévi prédikáció. - Martin Buber chászid legendáiból. Egyenlőség, 1911. szept. 24. Első melléklet. 6-8. 147 „A chasszideizmus igaz és értékes erkölcsi elemeket vitt be a zsidóságba" - jelentette ki a szerző a haszidizmus bemutatásának szentelt rövid kis fejezet zárszavaként. L. Frisch Armin: Babiloni és Perzsa korszak prófétai könyvei s a zsidók története a spanyol zsidók kiűzetésétől napjainkig. A közép-, polgári és felsőbb leányiskolák VI. osztálya számára a Pesti Izr. Hitközség megbízásából írta —. Budapest, Lampel, 1913. 158. 148 Guttmann Henrik: A haldokló falu. Budapest, Politzer, 1916. 39. (Zsidó problémák 1.) 149 Grünwald Lipót (Juda Jekutiél Grünwald - Leopold Greenwald) nyolc cikkből álló sorozata A chaszidizmus története Magyarországon címmel 1918. nov. 2. és 1919. január 25. között jelent meg. 150 Mardochai Hajehudi: A magyar orthodoxia és a német nyelv. Egyenlőség, 1903. szept. 13. 2. 151 Lakatos: i. m. 78.
