Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
1348 KONRÁD MIKLÓS Mindenekelőtt mindenki számára egyértelművé vált: a keleti zsidóság elsöprő többsége, s az 1880-as évektől Kelet-Európából milliószámra kivándorló zsidók nagy része semmi jelét nem mutatta annak, hogy elpártolni szándékozna jiddis anyanyelvétől. Akármilyen lett légyen a jiddis mint nyelv és mint szimbólum megítélése, a tény, hogy a 20. század hajnalán a világ zsidóságának 60-75%-a továbbra is a jiddis valamelyik variánsát beszélte,79 nehézzé tette az elutasítás maradéktalan fenntartását. Amikor Heinrich Gabel, a Reichsratba 1907-ben beválasztott négy cionista képviselő egyike azt követelte, hogy Galíciában és Bukovinában a jiddist is lehessen használni az adminisztrációval való kontaktusban, az Egyenlőség ellenezte ugyan, hogy „mint zsidó nyelv szerepeljen a zsargon", de elismerte a követelés jogosultságát: „Csakugyan milliók használják ezt a nyelvet, tehát lehet annyi joga, mint akármi más nyelvnek."80 Ennél is fontosabb, hogy maga a jiddis nyelv alakulása is új helyzetet teremtett. „Ma már a zsargon nyelv ott tart — írta Kiss Arnold —, hogy nem lehet többé vállvonogató szánalommal letekinteni reá, de figyelembe kell venni keletkezését, fejlődését és új alakulásait."8 1 S valóban: a reformzsidóság által a vallási fanatizmus és a kulturális elmaradottság szimbólumaként láttatott jiddis az 1900-as évekre belépett a modernitásba. Kialakult ekkora egy modern jiddis nyelv, megszületett a jiddis önálló nyelvként való elismertetésén munkálkodó modern jiddis filológia, megjelent egy modern nyelvezetű s témájú jiddis irodalom, amelynek legjelesebb képviselői — Mendele Moykher Sforim (1836-1917), Yitshok Leyb Perets (1851-1915) és Sholem Alekhem (1859-1916) — már életükben klasszikussá váltak. A jiddist már nem lehetett csupán a „gettó" nyelvének tekinteni. A századfordulón a kelet-európai zsidóság politikai egyenlőségéért folytatott küzdelmének, társadalmi modernizációja érdekében kifejtett propagandájának a nyelvévé is vált; létrejött egy, mind Kelet-Európában, mind a kivándorlás főbb központjaiban rendkívül dinamikusan fejlődő modern jiddis nyelvű kulturális élet, a maga lapjaival, folyóirataival, színházaival, operettjeivel stb.82 Az asszimilációt hirdetők szempontjából ezek a fejlemények persze nem voltak egyértelműek. Az »roszországi zsidó politikai mozgalmak a zsidóságot etnikai alapon definiálták, s a különféle szocialista szervezetek, különösen a Bund, hevesen vallásellenesek voltak. Ám ha e politikai mozgalmak s a magyar neológia végső céljai alapvetően különböztek is, abban egyetértettek, hogy a célhoz vezető út csakis a zsidó tömegeknek az ortodox vezetők Járma" alól való felszabadításán s társadalmi és kulturális modernizációján keresztül vezethetett. A „zsargon-irodalom" nagyjai — írta Kecskeméti Ármin makói főrabbi A zsidó irodalom története című, az IMIT által 1909-ben kiadott s pályadíjjal ju-79 Frigyes Lajos: A zsidók természetrajza. Embertani-, kórtani-, psychologiai és ethikai vázlat. Budapest, Zsidó Szemle, 1920. 113.; Ruppin: i. m. 289.; Goldsmith: i. m. 264. 80 Glosszák a hétről. Egyenlőség, 1907. júl. 28. 3. 81 Kiss: Előszó. I. m. 15-16. 82 Goldsmith: i. m. 87-95.; Mirotv i. m.; Nancy L. Green: Les travailleurs immigrés juifs à la Belle Époque. Paris, Fayard, 1985.; Jonathan Frankel: Prophecy and Politics. Socialism, Nationalism and the Russian Jews, 1862-1917. Cambridge, Cambridge University Press, 1981.; Irving Howe: World of our Fathers. New York - London, Harcourt Brace Jovanovich, 1976. 417-554.
