Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
A NEOLÓG ZSIDÓSÁG ÚTKERESÉSE A SZÁZADFORDULÓN 1345 is „bizonyítván" a neológ hitközség toleranciáját s a neológ-ortodox különválás abszurditását.59 Érdemes másrészt megjegyezni, hogy a neológ aktivisták sem alkottak, nézeteiket tekintve, egy homogén tábort. A jiddis megbélyegzésének, az ortodox vezetőség elleni folytonos kirohanásoknak, az ultraortodoxia ostorozásának az Egyenlősége η kívül alig találjuk nyomát a kisebb jelentőségű felekezeti periodikákban, az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság (IMIT) évkönyveiben, illetve — s főleg — a Magyar Zsidó Szemlében, amelynek a Rabbiszemináriumhoz és a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájához való kötődése révén sokkal inkább volt valamiféle „hivatalos" jellege, mint a PIH-hez ugyan közel álló, s tőle anyagilag részben függő, de alapjában véve mégis függetlennek tekinthető, befolyását tekintve ugyanakkor mindezeket messze felülmúló Egyenlőségnek. A Magyar Zsidó Szemle tudományos jellege természetesen magával vont bizonyos visszafogottságot. De nem csupán erről volt szó. A neológ közélet aktív résztvevői között húzódó belső választóvonalak persze roppant képlékenyek, mindazonáltal mégis kivehetők. A Magyar Zsidó Szemle konzervatívabb volt vallási szempontból, és sokkal óvatosabb politikai nézeteinek kifejtésében. Az Egyenlőség nyitottabb volt a vallási követelményeket a modern (városi) élettel összhangba hozó, esetleges újabb vallási reformok irányában, politikailag egyszerre volt jóval emfatikusabb hazafíasságának hangoztatásában, majd — idővel — jóval fogékonyabb a haladó eszmék iránt. Az előbbi érzékenyebb volt az ortodoxia vádjára, miszerint a neológ zsidók már nem is tekinthetők zsidóknak, az utóbbi érzékenyebb volt a nem zsidók vádjára, miszerint az ortodox zsidók a magyar zsidóság szégyene. Sematizálva, a Magyar Zsidó Szemle inkább tekinthető a neológ judaizmus szócsövének, az Egyenlőség inkább a zsidóságához s a felekezeti élethez kötődő asszimiláns kis- és középpolgárság szószólójának. IV. A századforduló éveiben új hangok jelentek meg, az addig fenntartott álláspontok mellé rendelődtek, illetve helyükbe léptek. 1903 decemberében, Mezei Ernő egy, az Egyenlőségben közölt cikkét egy jiddis versből vett (latin karakterekkel átírt) idézettel fejezte be. A költemény szerzője „a most híressé vált zsidó jargon-költő", Morris Rosenfeld volt.60 A modern jiddis költészet egyik első képviselője, a lengyel Oroszországban született Rosenfeld (1862-1923) a nyolcvanas évek elején elhagyta Oroszországot, 1886-ban New Yorkban telepedett le, itt tengette a Lower East Side zsidó munkásainak nyomorúságos életét. 59 A demonstráció ez esetben magától kínálkozott, ugyanis a Tisza Kálmán téren valójában két haszid imaház is működött; „az egyikbe — írta az Egyenlőség — azok a csortkovai hívek járnak, kik a nagyhitközségtől nyertek imaházra való koncessziót, a másikba azok, kik chaszideus imaházra csak orthodox koncessziót tartanak alkalmasnak." A Pesti Izraelita Hitközséghez tartozó imaházat vezető Gaizler Salamon (Geisler Salamon - Chajim Selómó Gaizler) alelnöke volt egyben az ugyanott működő csortkovai haszidokat tömörítő önsegélyező egyesületnek. L. Szabolcsi Miksa: Kerületi templom. Egyenlőség, 1906. márc. 18. 1.; Statuten des Selbsthilfsvereins der in Budapest wohnenden jüdischen Galizianer. Budapest, Fichner U. és Fia, 1906. 14. 60 Mezei Ernő: A zsidó bátorság. Egyenlőség, 1903. dec. 27. 5.
