Századok – 2005

KRÓNIKA - Benda Gyula (1943-2005) (Kövér György) 1327

KRÓNIKA 1327 mányok Szita László 70. születésnapjára. Szerk.: Lengvári István, Vonyó József. Pécs, 2003.). Szita László szakmai eredményei, tartalmas kapcsolatrendszere és segítőkész magatartása révén lett a magyar történésztársadalom, a levéltáros közösség, a Baranya megyei kulturális élet és a pécsi felsőoktatási intézmények megbecsült személyisége. Noha az 1970-es években kicsinyes, politikai indíttatású támadások érték, túllépett rajtuk. Nem a rosszindulatra figyelt, hanem a feladatra, az érték teremtésre. Örült a szakmai eredményeknek, örömmel fogadta az elismeréseket, környezete mégis érzékelhette, hogy a kitüntetésnél többet jelent számára a baráti kézszorítás, többet ér a hivatalos gesztusnál az emberi. Ismerte a „titkot": a siker fontos feltétele a humánum, mások megértése és önzetlen segítése. Ez hatotta át a levéltárban, a tudományos és kulturális közéletben, meg az egyetemi katedrán. Még a villányi kékoportós pinceszereket is alkalomnak tekintette, hogy „feltámassza" a közeli Nagyharsánynál lezajlott csata históriai emlékét, és ügyes marketing fogással „házasítsa" a borokat az ütközetet győzelemre vitt vezérek nevével. így született meg a „Villányi Max Emanuel Cuvée", és került fel a palackokra Badeni Lajos, Lotharingiai Károly, meg Savoyai Jenő neve, hogy megnövelje a mai borosgazda piaci esélyeit. Segítőkészsége, embersége tükröződött magánéletében, felesége, gyermekei és unokái iránti odaadásában. Ok adtak számára erőt a napi munka fáradalmainak, élete keserű pillanatainak leküzdéséhez, elviseléséhez. És nekik adta a mindennél többre tartott szeretetet, ha kirándulni, gombászni vagy horgászni vitte őket. Mert anyagi javakat nem, inkább szeretetet gyűjtött és adott. Miként megkapó sorokban — már súlyos betegen —, mintegy végrendeletként idézte feleségének: „Ha egyszer meghalok, fiacskám, amim van, mindent Rád hagyok... Am vagyonról nem tudok rendelkezni, Abból nem volt nekem semmi; De hagyom mégis a kincsemet Neked, Tudd meg, hogy nagyon szerettelek." Akár nekünk is írhatta volna, hiszen erre buzdított, eszerint élt. Példaértékű voltál drága kollégánk, barátunk. Isten Veled. Varga J. János Benda Gyula (1943-2005) Tisztelt egybegyűltek! Hozzátartozók, kollégák, barátaim!* Kedves Dani! Nehéz attól búcsúzni, aki már nem válaszolhat. Nehéz azok nevében búcsút mondani, akik döbbenten állnak itt és nem értik, hogyan lehetséges az, hogy mostantól vannak dolgok, amit nincs kitől megkérdezniük. Nehéz megszólalni egy olyan barátnak a temetésén, akivel sohasem beszéltünk a halálról. Mindig csak az életről beszélgettünk. * Elhangzott 2005. szeptember l-jén, Benda Gyula temetésén