Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Osztrák credit - magyar hitel. Az Osztrák Creditanstalt és a Magyar Általános Hitelbank kartellje (1871-1900) 1261

1276 KÖVÉR GYÖRGY árfolyamértékhez képest az 1890. évi nyitó mérlegben ugyanaz a mennyiség már 990 ezer forintot ért (a vételek és eladások közötti árdifferenciából külön 5600 forint értékesítési nyereség származott). 1890 tavaszához hasonlóan 1891-ben és 1892-ben is a tárcaállomány egésze közgyűlési letétbe került. (Csak emlékeztetünk rá, hogy 1890 és 1893 között a CA intézményi letéte gyakorlatilag szünetelt, s talán ezért is szükség mutatkozott a Rothschild-ház fokozott mértékű magamutatására.) Közben az 1890. végi rendkívüli közgyűlésen olyanjelenség bukkant elő, amelyre a kilencvenes évek végétől még gyakorta lesz példa: hogy tudniillik a S. M. Rothschild-ház többet tett le a közgyűlésen, mint amennyivel — intern értékpapírkönyvei szerint — az adott időpontban ténylegesen rendelkezett. A letét javára mutatkozó különbség különösen számottevő volt 1890 decemberében és 1897 tavaszán: mindkét esetben olyankor, amikor a közgyűlés részvényemelésről döntött. Nem nehéz tehát kitalálni a túlfutó letétek indokát, s a technikai megoldásban sem kell ördöngösséget keresnünk: „kosztba" is lehetett értékpapírokat kölcsönkérni, lehetett a plusz akár valamelyik családtag magánvagyonának a része, de az sem kizárt, hogy határidős eladás történt (közben 1890 őszén már 352 forint körül mozgott a kurzus, tehát mindenképpen érdemes volt piacra dobni ebből az értékpapírból, ami az árfolyam felhajtásával egyben az új részvények kibocsátásához is előkészítette a talajt). 1893 és 1896 között aztán tárca és letét között ismét helyreállt a régi rend, az előbbi javára. Az 1893-ban felszaporodott mennyiséget 1894-1895-ben szép nyereséggel értékesítették: 390 körül vásároltak, közben és utóbb 425-ön, 460-on, sőt 496-on is eladtak. Az 1897. márciusi közgyűlésen a meglévő 2200 darab helyett 3000-et mutattak be, de az elővételi jog révén szerzett új részvények után gyakorlatilag éveken keresztül semmilyen forgalmat nem bonyolítottak le a ΜΑΗ részvényeiből, a készlet (2675) ugyanúgy befagyni látszott, mint a többletdeponálás (3000). A változás jelei csak 1903 végével kezdődtek: az 1904 februárjával megszakadó értékpapírkönyv újabb vásárlásokat jelez, ami azonban még mindig jócskán lemaradt az 1904. márciusi 5000-es közgyűlési letét mögött. Közben az árfolyam az 1901-1902. évi depresszió mélypontjáról ismét emelkedni kezdett, báláz 1894 végi tetőpontot nem közelítette meg. 1894-től egyébként a CA szinte robbanásszerűen tért vissza a részvényletevők közé: intézményi deponálása 1894-95-ben bőven meghaladta az abszolút többséget. (3. ábra) Hogy hol volt 1890 és 1894 között, azt az általunk átvizsgált forrásokból nem tudtuk megállapítani. Az 1890. decemberi közgyűlésen még Weiss Károly (akkor ő a CA elnöke) és Mauthner Gusztáv (CA-igazgató) is letéteményez 1000-1000 darabot, de aztán néma csend. A 12000 darabot azonban nem tudjuk, hogy mikor és miként vásárolta össze. Talán nem indokolatlan a feltételezés, hogy az 1890. évi tőkeemelésből visszafizetett 3 milliós csendestársi betétet forgatták át valamilyen módon Hitelbank-részvényekbe. Talán nem hirtelen és látványosan vásároltak, nehogy tovább ingereljék az amúgy is felfelé kúszó árfolyamot. Talán az újonnan kibocsátott címletek egy ideig még szindikátusi számlán pihentek. Az 1897. évi (újabb) tőkeemeléskor visszatekintve őrgróf Pallavicini Ede vezérigazgató — többek között — ezzel indokolta a lépést „intézetünk alaptőkéje a hetvenes évek óta tulajdonképpen nem is emelkedett, amennyiben az 1890. évben keresztülvitt 4 millió forintnyi alaptő-