Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
A KESZTHELYI GEORGIKON ERDÉSZISKOLÁJA 1257 volt. Többek között Bechsteinnel alakították meg a Gothai Erdészeti és Vadászati Tudományos Társaságot. Wilckens nem követte Bechsteint Dreissigackerbe, és felhagyva a tanítással tudományos dolgozatok írásába kezdett.49 Útban hazafelé Lakoszil még szétnézett Poroszországban, ahol korábbi tapasztalataival szemben feltűnt neki, hogy a falvaknak nincs erdejük, a parasztok nem kapnak kérésüknek megfelelő mennyiségű fát, hanem csak korlátozott mértékben. Poroszországban Münichhausen vadászmester volt a kalauza. Nem tudta, hogy ez a jelenség az itt uralkodó második jobbágyság utóhatása, hanem annak tulajdonította, hogy az erdőkben és a folyók mellett nem állítanak fel fadepozitóriumokat, sajnálván az erre fordítandó költségeket. Nem érti, hogy a fakereskedelem miért nem működik, a fát a folyókon miért nem szállítják le a nagyvárosokba, és miért pazarolják el, holott így az erdőgazdálkodás nem lehet gazdaságos. Egyoldalú műveltsége miatt erdészeti szakmai okokat keres és úgy véli, hogy az a hibák forrása, „hogy Hartenberg nevű főjáger mester minden informatioját a Burksdorfi erdőkönyvecskéből (Burgsdorf, Forsthandbuch 1788) veszi a clímára pedig és a földre semmi reflexiót sem vesz." Burgsdorf megítélése amúgy is vitatott az erdészettörténészek körében, Anton Schwappach, a német erdészettörténet 19. század végén született nagy összefoglaló művében azt írja róla, hogy jelentőségét kortársai túlbecsülték - és a jelek szerint Lakoszil se mindenütt kapott róla pozitív értékelést.50 Csehországban Lakoszil meglátogatta Ignaz Johann Ehrenwerthet, aki ekkor már állami tisztviselő, kincstári erdőmester volt. Ehrenwert azok közé a személyek közé tartozott, akikhez a gróf eredeti útiterve irányította Lakoszilt, de a tanulmányút időpontjában Ehrenwerth tanintézete már nem működött. A cseh erdész különböző tisztségek betöltése után Zantheiernél tanult Ilsenbergben, majd Rothenhan gróf erdőmestere lett annak Rothenhaus birtokán. 1773-ban a Rothenhaus birtokon Plattenben alapította az osztrák birodalom első erdészeti tanintézetét. Intézetének állandóan 20-30 hallgatója volt. Elismertsége elsősorban az osztrák birodalomban volt jelentős. Részben magyar vonatkozása tevékenységének, hogy ő volt az elméleti kidolgozója II. József kataszteri felmérése erdészeti részének. Ezért a munkásságáért loo aranyat is kapott az uralkodótól. Továbbfejlesztette és Prágában egységesítette a Frantisek Rang által kidolgozott cseh erdészeti vizsgarendszert. Csehországban ő vezette be az erdők rendszeres tudományos alapokon álló vágásfordulóinak kialakítását (természetesen a szakirodalomban érthetetlenül említés nélkül hagyott Geusau bárón kívül, aki tette ezt a Liechtenstein uradalmakban, és aki Mária Terézia erdészeti tanácsadója volt.)51 Lakoszil Csehországban kitérőt tett Decinben, ahol Zásnuczky cseh vadász volt az erdőmester. Decinben tetszett neki az erdőkezelés, és elragadtatással beszél a Zásnuczky által kialakított „remisekről", amelyek alapján őt „fontos és értelmes vadásznak lenni tapasztalta". Ez a találkozás valóban fon-49 Uo. Prot. 1805 2/553, Enzyklopädie 1894 I. Bd. 494, Kremser 1990, 684. Wilckensről azt tartja, hogy a német erdészeti szakirodalom nem is foglalkozik vele, inkább csak a magyarok. Lesenyi Ferenc·. A Selmecbányái erdészeti tanintézet története (1808-1846) Bányászati, kohászati és erdészeti felsőoktatásunk története 1735-1935. Sopron, 1958. 9-24. 50 Ρ 279 Prot. 1805 Ν 2/604. 51 Uo, Rubner 1967, 73-74, Nozicka 1957, 223-225, Enzyklopädie III. Bd. 123.
