Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
1258 MAGYAR ESZTER tos volt a számára, hiszen akkor egy erdész nem lehetett meg vadászati ismertek és gyakorlatok nélkül, bár Keszthelyen Lakoszil feladata a hitbizomány erdészetének vezetése volt, vadászati és reprezentációs célokra Festetics gróf udvari vadászt tartott, akinek semmi köze nem volt az erdészethez. Decinbői a Budweis melletti Frauenbergbe utazott. Frauenberg szintén Scwarzenberg birtokon feküdt, erdészeti vezetője az ifjabb Feldeck báró, aki három évvel ezelőtt Schwarzenbergben tanult és hozzá hasonlóan európai tanulmányutat tett.52 Nem ismert Festetics reakciója amiatt, hogy a Liechtenstein csehországi erdőuradalmak megismerése kimaradt a programból végeredményben a keszthelyi tisztség kicsinyessége és talán féltékenysége miatt. Három év tapasztalata után 1808-ban látszott már, hogy Lakoszil teendői miatt az eredeti tervekkel ellentétben nem utazhat, és az is világossá vált, hogy a gazdasági tisztség erdőgazdálkodásról vallott felfogása korszerűsítésre szorul. Lakoszil otthon kemény harcot vívott a gazdasági tisztséggel, hogy az erdőgazdálkodásra vonatkozó intézkedéseit ne szabotálják el, ne hátráltassák. Személyének és hivatalának az elismertetése is nehézségekbe ütközött, a gazdatisztek nem akarták őt elfogadni hasonló, sőt időnként nekik is utasításokat adó egyenlő félként. A jószágkormányzóság bár nyíltan nem állhatott ki mellette, nem vállalva a tisztséggel a konfliktust, de rendre segítségére volt. A gróf ekkor úgy döntött, hogy egy kifejezetten gazdasági vezetői posztra taníttatott és szánt alkalmazottját, egy tehetséges fiatal georgikoni praktikánst, akiből nem akart erdészt csinálni, hanem csak egy erdészethez is értő gazdatisztet, 1808-ban a Liechtenstein herceg szolgálatában álló von Walberg főerdészhez küldte Eisgrubba és Feldsbergbe Liechtenstein birtokokra. Az utazás ill. a tanulás részleteit a gróf maga beszélte η eg az említett hercegi tanácsosi rangban lévő főerdésszel. Alois II. Lichtenstein herceg 1802-ben adta ki a Walberg báró által készített, a kor legteljesebb, az erdészet valamennyi problémáját felölelő instrukcióját Wälder Vermessungs Eintheilungs und Schätzungs Instruktion címmel. A munka a csehországi uradalmakon kívül még magyar kamara 1807-ben alakult Forst Inspection hivatalában is érvényben volt. Walberg nemcsak az erdőgazdálkodás korszerű vezetésével foglalkozott, hanem kezdetben a faszükséglet enyhítését segítendő gyorsan növő fafajok termesztésével is kísérletezett, és sikerrel honosított meg több amerikai és kanadai fafajt is. Ez a munkássága híressé tette Közép-Európában. Amikor a pesti egyetem a Helytartótanács engedélyét kérte, hogy egy botanikus kertet és arborétumot rendezhessenek be különböző fajú és főleg amerikai fák betelepítésével, a Liechtenstein hercegi birtokról szándékozta a fákat beszerezni. 1808-ban indult be a Selmecbányái Bányászati Akadémia mellé rendelt erdészeti tanintézet, de utóbbi hiába tanított erdőgazdálkodási ismereteket, a magyar magánbirtokosok jobban bíztak a külföldi uradalmi gazdaságok erdészeti tapasztalataiban, és kevésbé a bányászati tanintézetben oktatott anyagnak a felhasználhatóságában. Maga a tanintézet vezetője Wilckens panaszkodott arról, hogy intézménye inkább a Bányá-52 Ρ 279 Prot. 1805 Ν 2/604.
