Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233

A KESZTHELYI GEORGIKON ERDÉSZISKOLÁJA 1251 lölték ki, Vaclav Joseph Friedel cseh főerdész mellett. Kastel jó kapcsolatokat ápolt a schwarzenbergi iskola irányítójával Friedellel, hozzá nyugodtan küldhette volt tanítványát. Ezután az útitervben Frankfurt, Augsburg és Dillenburg (Hartig iskolája), majd Esláron keresztül Koburg következett, Erlau, (ma Eger Csehország) azután Rothenhaus, és onnan Keszthely volt az útvonal. Friedel főerdésznek Kasteien kívül Vitéz, Festetics bécsi ágense is küldött ajánlólevelet, és kiállíttatták az utazáshoz szükséges útleveleket is.36 Lakoszil Passau felé hagyta el az országot és a következő hosszabb állomásáig, Nürnbergig csak a Schärdingen melletti Vilshofenben és Regensburban látott említésre méltó erdőgazdálkodást. Szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az általa említett erdőuradalmakban az erdészeknek „nem szabad idegen manipulációt kezdeni, hanem Detzl úr fő erdő inspector ideáit követni", ha valaki hozzá „nem alkalmaztatja magát, a szolgálatból eleresztik." Georg Anton Däzel a matematikai iskola jeles képviselője volt, újat alkotott az erdőfelmérésben, amelynek munkálataiban először használta Németországban a polygonális mérést és a Reichenbachi teodolitot. Däzel az erdők kihasználtságának és gazdaságosságának kiszámításában, a hozadékszámításban már a kamatos kamatot is figyelembe vette. Vele Lakoszil személyesen nem találkozott, mert Däzel a München melletti Freisingben oktatott, de alkalma volt megismerni matematikai módszereit. A meglátogatott erdőkről megállapítja, hogy a vágások jól fel vannak osztva. Nürnbergben ekkor Johann Philip Ziement volt a vezető erdész, akinek elsősorban az erdészeti közigazgatás és az erdészeti adminisztráció kimunkálása volt az erőssége.37 Lakoszil 1804 november közepén érkezett meg Schwarzenbergbe Fiedel főerdészhez. Az erdésziskolát 1800-ban Schwarzenberg II. József herceg alapította és finanszírozta, benne Fiedel és Slevogt erdészek tanítottak. Friedel, a botanikai iskola képviselője, nagyon jó gyakorlati szakember volt és intézetéből jól képzett erdészeket bocsátott ki. Arról volt híres, hogy a korábbi évszázadok rablógazdálkodásai nyomán megmaradt kopárokat és tisztásokat és a lepusztult erdőket sikeresen tudta felújítani. Az uradalomban fejlett erdőgazdálkodást folytattak, amelyről Lakoszil beszámolt. Valamennyi erdőt felmérték már geometriai és erdészeti szempontból, és térképeken is ábrázolták. Az erdők egyenlő vágásokra vannak felosztva, és minden vágást a vágás számával ellátott, földbeásott kőoszlop jelez. Az erdőben a korábban kialakult régi utakat megszüntették, és friss növendék fákkal beültették. Új, egyenes vonalvezetésű, de kevés számú mesterséges utat építettek, amelyeket úgy jelöltek ki, hogy a vágások iránya az utakra dőljön. Ezáltal a kivágott fákat az erdőből anélkül lehet kihozni, hogy szállításkor a fák megsértenék egymást. Miután az adott vágást kitisztították, az erdő széle felé eső oldalát árokkal vették körül, hogy a beültetett erdőrész védve legyen. Az üres vágásterületet ugyanis azonnal beültetik. A kiszáradt csemetéket újakkal pótolják, hogy „az erdő egyszerre nőjön fel." A nevelt erdők általában fenyőfélékből állnak, de a mocsaras területeket, 36

Uo. Prot. 1804 Ν 1082. Prot. 1804 Ν 1056, Prot. Ν 2/1965. 37 Uo. Prot. 1804 Ν 1352, 582, Hess 1885, 58, Enzyklopädie 1894, II. Bd. 585, VIII. Bd. 535.