Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233

A KESZTHELYI GEORGIKON ERDÉSZISKOLÁJA 1247 költségeket sem kímélve igyekezett külföldről, elsősorban Bécsből ilyen fákat beszerezni. Szerencsére Lakoszil még időben Stangel nevű inspektortól az egzotikus fafajokat megtanulta és leírta, valamint „a gazdaságban előforduló hasznos és ártalmas plántákat is". A növényeket és a fanemeket tartalmazó listájára a későbbiekben szüksége volt. A gróf szerette volna Lakoszil taníttatásának mielőbb hasznát venni a képzett erdészek alkalmazásában is. Már megbízott annyira benne, hogy felszólítsa, szakértő erdészeket válasszon ki és küldjön Keszthelyre. Festeticsnek korábbi idegen származású főerdészeivel nem volt sok szerencséje, és már régóta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Stájerországból legalább az erdőben szegény csáktornyai uradalomba hozzáértő erdészeket hívjon, de most más alkalom adódott megbízható szakemberek beszerzésére. „jáger kell, úgy látszik Grátzenben könnyű kapni, ezért alattomban érdeklődjön efféle jáger után. De aki az erdészséget és a vadászságot tudni fogja, s bizonyságlevele lesz, s a cseh nyelven kívül németül is beszélni s írni tud. Ha ilyet talál jelentse a directiónak saját véleményével együtt és hogy egy ilyen vadász mennyi fizetést kap Grátzenben. De az a vadász ne legyen a Bouquoy grófság szolgálatában, hanem csak olyat keressen, aki Grátzenben tanult és ott szabadul fel." Lakoszil válaszában nehezményezte, hogy várható fizetésükről semmit sem tud a jelölteknek mondani, pedig három alkalmas személy is lenne, „hogy Bouqoui szolgálatban vannak az semmit sem tesz, sőt inkább az ottani tisztek örülnek, hogy a directio bizodalmát beléjük helyezi, az uraság pedig nem bánja, mert egyébként is több személy van ott, aki az erdészséget és a vadászságot a maga költségén tanulja, kevés előmenetelt reménylenek és az uraság 25 revierjei nagyobb részén jó vadászokkal vannak provideálva."27

Mint korábban említettem Csehországban abban az időben erdész túlképzés és túlkínálat volt, és az állástalan erdészek Magyarország és a kevéssé fejlett erdőgazdálkodással rendelkező országok felé áramlottak. Lakoszil mellékeli a grátzeni revír (kerületi, vagy pagony) jágerek fizetési listáját (az irat sajnos nincs meg), de megjegyzi," hogy az ebben adott fizetés csak a hegybeli revierjágereknek jár, akiknek egy-két adjunktus is meg van engedve, más revier vadászoknak a közép erdőben kevesebb fizetés, mintegy 1/4 vagy 1/6 jár, emellett tesznek némelyek 40, 70, sőt 80 Ft lövéspénzt is, Ha tehát a directio ilyen vadászokat akar, írja meg a deputátumukat és arról bizonyossá tenni, hogy revier jágerek lesznek-e vagy sem." A levelezés még nyáron történt, de a két kiválasztott jáger csak novemberben tudta elfoglalni új munkahelyét, mert mindkettő Buoquoynál már évek óta vadászadjunktusként dolgozott és ottani feladataikat be kellett fejezniük. Korábban biztosították őket arról, hogy Magyarországon revírjágerré lépnek elő. Útiköltségükre még Lakosziltól kaptak 20-20 Ft-ot, amelyet Bécsben megtoldottak. Keszthelyen a két Csehországból hozott „értelmes és tanult", jáger feladata — míg részletesebb instrukciójuk el nem készül — az erdők regulációja," jó karban lévő fenntartása" volt. Közülük Pachler Albertet Csáktornyára, Reschl Jánost Keszthelyre osztották be. Pachler bizonyosan cseh nemzetiségű volt, később onnan is hozott feleséget magának. Fizetésüket 300 Ft készpénzben, 10 27

Uo. Prot. 1804 Ν 734., 576., Prot. 1799 Ν 388., Prot. 1800 Ν 1031.