Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233

1236 MAGYAR ESZTER szil milyen ismeretekkel tért haza Keszthelyre, és szervezte meg a Festetics hitbizomány korszerű erdőgazdálkodását, milyen erdészeti elvek alapján állították össze közreműködésével a Georgikon erdészeti iskolájának a tananyagát. A korszerű erdészettudomány, az erdészeti igazgatás és üzemszervezés úttörőjének Johann Georg von Langent tartották. Pályáját udvari hivatalnokként kezdte, majd 1737-ben meghívták Norvégiába, hogy ott a bányászatnak alárendelt állami erdészeti berendezkedést és erdőgazdálkodást megszervezze. Koppenhágában megalapította az első állami erdészeti iskolát ahová nem csak német területről, hanem Európa minden tájáról csatlakoztak az erdésztanulók, köztük azok is akikkel, vagy akiknek tanítványaival Lakoszil tanulmányútja során találkozott. Langen munkássága mind az erdészeti oktatás megalapozásában, mind a rendszeres erdőgazdálkodás módszereinek a kidolgozásában alapvető volt. Szakmailag az erdők felmérésében alkotott maradandót, mivel az erdőkről nemcsak geometriai felmérést készített, hanem a fafajokat, az erdőtalaj minőségét, az állomány korát és vágásérettségének az idejét is feltüntette az egyes erdőrészek leírása során. Mesterséges felújítással igyekezett megteremteni az egységet a szükségletek és a lehetőségek között. Tűlevelű erdők utánpótlásánál a magról való vetést tartotta célszerűnek, míg a lombos erdők felújítása elsősorban természetes módon történt, magfák hagyásával. Tanítványai közül többen alapítottak un. mesteriskolát, ahol lehetőleg erdészeti tangazdasággal felszerelve tanították a jövendő erdészeket.7 Kortársa, egy hasonlóan jelentős erdész Karl von Geusau báró, Karl Friedrich von Baden-Durlach őrgróf szolgálatában állt. Mivel Geusau nem folytatott szakirodalmi tevékenységet, nem alapított iskolát és tanítványokat se vállalt, neve nem található a szakbibliog -áfiákban és életrajzokban. Hatása Csehországban, Ausztriában és Magyarországon jelentős. Langen munkásságával azonos időben kezdte el Liechtenstein birtokokon az erdőrészek korszerű felmérését, felmérő ívein szerepelt a terület nagysága, neve, vágásokra való osztása, az uralkodó fafaj, a vágásból kitermelhető fa mennyisége ölekben (taxació), az állomány nemesítés, a vágások felújítási módja. Mindezeket az adatokat térképre is vitte. Magyarországon Mária Terézia őt bízta meg a Hradek-Liptóújvári kincstári uradalom erdeinek a fentiek szerint való berendezésével, és ő készítette a Magyarországnak szánt erőrendtartás első változatát. Sajnos ez utóbbit a magyar kormányszervek nem fogadták el.8 A főnemesi, vagy tartományi központi udvarokban (Németország) tevékenykedő fővadászok és főerdőmesterek a 18. század végéig többnyire a nemesség soraiból kerültek ki, általában bárói rangot viseltek. A mesteriskolákban — a botanikus kertekben és arborétumokban megvalósuló gyakorlati oktatás figyelembevételével is — elsősorban az elméleti képzésre esett a hangsúly. A kor másik tanulási lehetőségét a főúri erdőuradalmi központokban az erdőbirtokosok által létesített és finanszírozott gyakorló er-7 Kremser 1990, 273, Enzykopädie 1894, VI. Bd. 158., Hess 1885, 202. 8 Nozicka 1957, 223, 276. Magyar Eszter: Erdőgazdálkodás Mária Terézia korában. 63-64. In: Táj és történelem. Budapest, 2000. Szerk: R. Várkonyi Ágnes , Hafner 1983, 144, Hasel 1985, 238, Tagányi Károly. Magyar Erdészeti Oklevéltár 1-3. Budapest, 1896. 1. Ν 100, Österreichisches Staatsarchiv, Hofkammerarchiv, Ungarisches Camerale (Alább: HKA) RN 456 Ν 87. 1786.