Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
A KESZTHELYI GEORGIKON ERDÉSZISKOLÁJA 1237 dészeti központok jelentették. Ezekben a tanintézetekben a vezető erdészek, és tanult társaik előadásokat, elméleti képzést is tartottak, de elsőrendű feladatuk nem az összegyűlt hallgatók oktatása volt, hanem az erdőuradalom vezetése. így a gyakorlatra jóval nagyobb figyelmet fordítottak, a hallgatók az erdőmester mellett dolgozva a természetes munkafolyamatok végzése közben sajátították el az erdészettudományt. Az uradalmi központok nagy előnye, hogy a diákok nem csak steril erdészeti ismereteket kaptak, hanem egy adott uradalomnak az erdőgazdálkodását, mint az uradalom gazdálkodási rendszerének egészébe illeszkedő részt ismerték meg (gazdaságossági, kereskedelmi szempontok). Tanulóik száma természetesen kevesebb volt, mint a csak oktatással foglalkozó mesteriskolák vezetőinek és tanárainak a hallgatósága, létszámuk évfolyamonként általában három fő, míg az utóbbiak iskoláiban előfordult, hogy egyidőben 70 erdésznövendéket is képeztek. Lakoszilnak a Festetics hitbizomány leendő vezetőerdészének az erdőuradalmi központokban nyújtott képzésre volt szüksége, de mint a Georgikon erdészeti iskolája tananyagának kimunkálására és oktatására szánt személynek a privát mesteriskolákat is meg kellett ismernie. A nagy iskolaalapítók, (Zanthier, Burgsdorf stb.) tanítványainak, a második nagy erdészgenerációnak a tevékenysége már átnyúlik a 19. század első éveibe, és közülük többen különféle egyetemeken és főiskolákon a korábbi erdészeti segédtudományok helyett máiönálló tantárgyként oktatták az erdészettudományt. A közép-európai és német nyelvterület vezető erdészei ismerték egymást, állandó kapcsolatban álltak egymással, hallgatólagos rangsort állítottak fel az egyes tanintézetek között, és gyakornokaikat tapasztalatcserére küldték más intézetekbe. Utóbbi szokást az is indokolta, hogy mind a mesteriskolákban, mind a főúri uradalmakban az oktatás színvonala igen vegyes, a mester, vagy a főerdész képzettségétől és érdeklődési körétől függött, és egymástól jelentősen eltérhetett. így előfordulhatott, hogy az egyes intézményekben az erdészettudomány más és más részére esett a hangsúly, és bizonyos szakterületek háttérbe szorultak, mint azt majd Lakoszil iskolái ismertetésénél látni fogjuk. Bár kezdetben is bizonyságlevelet adtak valamennyi hallgatójuknak a tanoncidő letelte után a céhes rendszer mintájára, mégis hamarosan felmerült bizonyos szintű államilag és mindenki által elismert vizsgakövetelmény felállításának, és az egyes oktatók és intézmények akkreditációjának az igénye. Különösen fontossá vált ez a feladat a cseh területen, ahol igen sok önjelölt, de nem eléggé képzett magán erdészoktató működött, és a 18. század végén már tömegesen kóboroltak az egyes uradalmak között szerencsét próbálva az állástalan erdészek. Csehországban tették közzé először 1756-ban Kinsky országos főerdőmester utasítására a külön az erdészeknek, és külön a vadászoknak szóló vizsgakérdéseket. A kérdéseket Kinsky Frantisek Rang nevű erdőmestere dolgozta ki. A továbbiakban állami, kincstári szolgálatra csak olyan erdészt alkalmaztak, aki a hivatalosan kijelölt megyei bizottságok előtt ezek alapján a szakvizsgát letette. A vizsgakérdéseket átvette a legtöbb egyházi és világi nagybirtok is, így maradt meg pl. a letoméricei megyei levéltárában is.9 (A kamarai alkalmazottakat kissé más rendszer szerint kamarai birtokokon képezték ki.) 9 Státní oblastní archív v. Litoméricích W.6. Publica. Lovecky rad. Tezba dreva (német nyelven).
