Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207

1228 SZAKÁLY ORSOLYA így Bécsnek nem is lenne pénze mozgósítani. Ehhez járul még a többi Habsburg tartomány elégedetlensége, ami még tovább csökkenti egy hatékony Habsburg katonai válaszcsapás lehetőségét. Ezeket az érveket burkolt fenyegetés követi: a magyarok Nagy-Britannia nélkül is ki fogják használni ezt a kedvező lehetőséget. II. Lipót pedig mindenáron akadályozni fogja őket ebben és az eredmény vérontás lesz. Viszont ha Nagy-Britannia és Poroszország fellép a magyar mozgalom érdekében, akkor az új Habsburg uralkodót tárgyalóasztalhoz kényszeríthetik. Nagy-Britannia attól is tarthat, hogy Magyarországon forradalom tör ki, amely anarchiába torkollik. Ez Franciaországban és a Németalföldön meg is történt. Ezekben az országokban a népképviseli gyűlésekben különböző politikai frakciók marakodnak egymással. Magyarországon azonban ennek nem áll fenn a veszélye. A magyar mozgalmat ugyanis ősi családok sarjai vezetik, akik a társadalom minden rétegének teljes bizalmát élvezik. A bölcs és megfontolt vezetők már tíz éve fáradoznak ügyük előremozdításán. Emellett a magyar alkotmány eleve biztosítja a hatalmi ágak szétválasztását, így lehetetlen, hogy az ország anarchiába süllyedjen. Erre mi sem szolgál meggyőzőbb érvként, mint hogy a korábbi konfrontációk a Habsburg uralkodókkal sem vezettek anarchiához. Felmerülhet az az ellenvetés is, hogy az ősi alkotmány visszaállítása kizárólag a nemesség érdekeit szolgálja és a többi ember (people) még rosszabb helyzetbe kerülne, mint az önkényes Habsburg kormányzat alatt. Ilyen érvek ugyan általában nem játszanak szerepet a külpolitikai döntésekben — így a szöveg —, de ha mégis ilyen aggályai lennének a brit kabinetnek, akkor ezeket is el tudja oszlatni: a parasztok mindig is támogatták a nemességet a korábbi felkelések idején „a íemzet általános jogainak védelmében" (in defence of the general rights of the nation). Ez azt jelenti, hogy nem elégedetlenek azzal az állapottal, amelyet ez az ősi alkotmány számukra biztosít. A nemesség igen kiterjedt Magyarországon, majd 70 000 családot számlál, nem is beszélve a különböző privilégizált területekről és testületekről, így a politikai jogokat élvező lakosok száma másfél-két millió. A többiek még így is négy-ötször ennyien vannak. Ezek parasztok, akik ugyan nem küldhetnek képviselőket a diétára, de mégsem szolgák (slaves), mert önként szegődnek el egyes birtokokrajogukban áll elköltözni és földesúri szolgáltatásaik mennyiségét törvény szabályozza. Ha a parasztokat sérelem éri, akkor jogorvoslatért először a megyéhez, de később felsőbb szintű bíróságokhoz, sőt akár az uralkodóhoz is fordulhatnak. Igaz, hogy a polgári és a bűntetőbíróságok bírái a nemesek közül kerülnek ki, de ez nem vezet visszaélésekhez, mert a bírákat köti a jog. Tehát a parasztok szabadok, a nemesek száma pedig olyan jelentős, hogy a magyar főnemesség sosem volt képes olyan elnyomást gyakorolni, mint tette azt Franciaországban, Spanyolországban és Velencében. Az is figyelembe veendő, hogy a lakosság alsóbb rétegei még nem érettek eléggé ahhoz, hogy teljes szabadságot élvezzenek és természetes az, hogy a politikai gyakorlattal bíró rétegeknek több joga legyen. Ezt az egyenlőtlenséget idővel politikai neveléssel fel lehet számolni, de addig is számos módja van annak, hogy valaki nemességet kapjon. Ennek legbiztosabb módja — az írás szerint —, az állam szolgálata. Az alsóbb néprétegek emancipációjának azonban a Habsburgok az igazi kerékkötői, mert a kereskedelmi megszorí-