Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207

BÁRÓ VAY MIKLÓS LONDONI KÜLDETÉSE 1790-BEN 1227 egy független magyar állam Oroszországgal és általában az északi hatalmakkal szemben védelmi kordont képezhetne (feltehetően Lengyelországgal együttműködve) egészén le délen az Oszmán Birodalomig. Ebben a szakaszban a leghosszabban azt ecseteli az írás, hogy a magyarok segítségével Nagy-Britannia megszerezhetné a jövedelmező levantei kereskedelem feletti teljes ellenőrzést. Magyarország ugyanis vállalná, hogy kézben tartja déli szomszédját. Ha kell, akkor támogatja a Oszmán Birodalmat az orosz terjeszkedéssel szemben, de ha a törökök esetleg a brit kereskedelmi kedvezmények visszavonásán törnék a fejüket, akkor Magyarország az európai török területek megtámadásával fenyegetőzhet. Mindemellett a tízmilliós Magyarország önmagában is jelentős piacot képvisel. Ennek kiaknázására brit-magyar kereskedelmi szerződés megkötését javasolja. Brit iparcikkeket várnak nyersanyagokért és élelmiszerekért — elsősorban gabonáért — cserébe. Nagy-Britanniának ez kapóra jönne, hiszen gabonából behozatalra szorul. Megjegyzendő, hogy a keresdelmi érdekeket erősebbnek ítéli, mint a politikai szövetséget. Ezt világosan kifejezi a következő megjegyzés: „Még ha a hála érzése idővel vesztene is erejéből, a magyarok szükségletei és az a tény, hogy a kereskedelmi kapcsolatok mindkét fél számára előnyösek, mindörökre biztosítaná a magyarok támogatását a londoni udvar politikája számára." Ha a felsoroltak még nem győznék meg a londoni kabinetet arról, hogy támogassa a magyar elégedetlenek mozgalmát — így az írás —, a következő érveket ajánlja megfontolásra: Ha Nagy-Britannia attól tartana, hogy a magyaroknak nyújtott támogatás túlságosan megrendítené a Habsburg Monarchiát és szabadkezet adna Poroszországnak a térségben, akkor ez ellen a magyarok biztosítékot ajánlhatnak. Magyarország ugyanis „emancipációja", azaz függetlenedése folytán csak erősödni fog és ugyan hálával tartozik majd Poroszországnak, de nem kerül tőle függő viszonyba, így a hatalmi egyensúly fenntartása érdekében a porosz állam jogtalan követeléseit megakadályozza. A jelen körülmények — folytatódik az érvelés — szükségessé teszik egy középhatalom kialakítását a Oszmán Birodalom, Oroszország és a Habsburg örökös tartományok között. Erre a szerepre Magyarország ideálisan alkalmas. Nagy-Britanniával és Poroszországgal szövetségben ellensúlya lehetne e három államnak. Újból felmerül Lengyelország neve is, vele együtt a Magyar Királyság elég erőt képviselne ahhoz, hogy ennek az üdvös feladatának eleget tegyen. Ha Nagy-Britannia első minisztere esetleg azért utasítaná vissza a magyarok kérését, hogy ne keverje országát háborúba és, hogy elkerülje a harcokkal járó emberveszteséget és anyagi áldozatokat, akkor tévesen gondolkozik. Az általános háborút éppen úgy lehet megakadályozni, hogy Nagy-Britannia és Poroszország közösen segíti Magyarországot szabadsága (Freedom of Hungary) kivívásában. Közös fellépésük ugyanis meghátrálásra kényszerítené a Habsburg Monarchiát, egy háború viszont a Habsburg Monarchia létét fenyegetné. Ennek az az oka, hogy a török háborúban a Habsburg Monarchia jelentős emberveszteséget szenvedett és hadereje főként frissen toborzott katonákból áll. A tisztek egy része „hazafias" érzelmű, tehát az elégedetleneket támogatja (elég itt magára Vay Miklósra gondolni), másik része demoralizált, és dinasztiahű csak elvétve akad közöttük. A Habsburgok súlyos anyagi nehézségekkel küzdenek. Nagy-Britannia és Poroszország beavatkozása elijesztené a hitelezőket,