Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207

BÁRÓ VAY MIKLÓS LONDONI KÜLDETÉSE 1790-BEN 1219 Pitt válasza váratott magára. A miniszterelnök ekkor nem tartózkodott Londonban, csak másnapra várták vissza a fővárosba. Amikor az előző napokhoz hasonlóan Vay március 24-én reggel felkereste Bankst, a tudós ezt tudatta is vele. A báró erre újabb információkkal látta el: elmondta, hogy ő valójában egy „párt" (party) választott megbízottja. Ezt azért nem akarta korábban bejelenteni, mert attól félt, hogy emiatt megtagadják tőle az audienciát. Elmesélte, hogy tanult magyarok az előző évben egy kötetben leírták Magyarország helyzetét, és felsorolták azokat a jogokat is, amelyektől a magyarokat megfosztották. Ε könyv példányait — egy kivételével — elégették. A megmaradt egyetlen kópiát külföldre csempészték. Vay feladata volt, hogy ezt a brit kormányhoz eljuttassa. A báró a fokozódó nyomás hatására időközben egyre gyanakvóbb lett: 23-án este az operában egy őt különösen vizslató férfiben bécsi kémet vélt felismerni, aki korábban Lipót szolgálatában állt. Másnap reggel Vay menetrendszerűen beállított Bankhez, de Pitt-től még mindig nem érkezett hír. Addig felhozott érveit ekkor azzal toldotta meg, hogy Nagy-Britanniának anyagi érdeke fűződik a vele való tárgyaláshoz. Ettől függ ugyanis, hogy a szigetország meg tudja-e szerezni magának a levantei kereskedelem feletti ellenőrzést. Bankstől ezután egy szemspecialistához, Hunter doktorhoz ment. Az orvos megállapította, hogy jobb szeme menthetetlen és műtéti úton minél hamarabb el kell távolítani. Banksre nagy hatással volt az a nyugalom, amellyel barátja e diagnózist fogadta. Megegyeztek abban, hogy az operációra addig nem kerülhet sor, amíg a tárgyalások le nem zárulnak.41 Március 26-án szokásos reggeli vizitjekor Vay gondterhelten azt latolgatta, hogy már egy hetet töltött Londonban, és még mindig nem sikerült a miniszterelnökkel beszélnie. Elmondta Banksnek, hogy küldetéséről csak kilencen tudnak. Bizonyosan ezek között volt a már korábban megnevezett Podmaniczky József, a későbbiekben a Banks-forrásokban említett Jacquin bécsi professzor, Vay József és egy londoni futárszolgálatot teljesítő magyar testőrgárdista. Szintén ide sorolhatjuk a Berlinben tárgyaló Beck Pált, talán Vay másik két fivérét, Istvánt és Dánielt is. A többiek kilétét illetően csupán találgathatunk: jó eséllyel jöhet szóba ócsai Balogh Péter, sőt Berzeviczy Gergely is. Vay közölte, hogy érkezését követően azonnal írnia kellett volna társainak a Londonban folytatott tárgyalásokról, de nem akarta elcsüggeszteni őket azzal, hogy még semmire sem jutott. Biztosította Bankst arról, hogy Pitt határozhatja meg a találkozó körülményeit, ő csak arról szeretné informálni, amiről megítélése szerint a brit miniszterelnöknek tudnia kell. Az már rajta áll, hogy válaszra méltatja-e. Vay csak azt kérte: adja becsületszavát, hogy az elhangzottakat bizalmasan kezeli. Ismét az ügy sürgősségét hangsúlyozta, mert — mint mondta — néhány hét késedelem is sorsdöntő lehet. Magyarázatot adott arra is, hogy Poroszország helyett miért Nagy-Britanniát igyekszik megnyerni. A Habsburg Monarchia északi szomszédját olyan naphoz hasonlította, amely nemcsak melegít, de perzsel is, ezzel szemben Nagy-Britannia olyan nap, amely meleget ad, de heve nem pusztító. Ezzel nyilvánvalóan a külföldi kapcsolatot kereső nemesi 41

A báró londoni tartózkodása alatt összesen három orvosnál járt. Tetemes összeget, majd 26 fontot költött a konzultációkra. Vay nagy-britanniai költségjegyzéke, 1790: Golopi Levéltár. Kii. IV 2. J-2.