Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207

BÁRÓ VAY MIKLÓS LONDONI KÜLDETÉSE 1790-BEN 1209 meg, hogy a brit udvarnál bemutassa, hanem azt is megemlítette, hogy a walesi hercegnek egy díszszablyával szeretne kedveskedni. Hompesch későbbi, weimari és berlini küldetése fényében nem lehetetlen, hogy a bárónak voltak titkos politikai tervei. Sőt az sem zárható ki, hogy már ekkor magyar ügyekben tapogatózott. Még ha így történt is, útja nem járt sikerrel. A török háború kitörésének hírére Hompesch visszatért a Habsburg Monarchiába. Mindeközben a porosz követséget megfigyelés alatt tartó rendőrség nem sok eredményt tudott felmutatni. Jacobi rendkívül óvatos volt: a tárgyalások szóban folytak, az írásos üzeneteket pedig közvetítőn keresztül kapta. Anton Pergen gróf rendőrminiszter 1788. október 15-i jelentésében annak a — megalapozatlan — gyanújának adott hangot, hogy a porosz és a brit követség összejátszik az ügyben. Ennek tulajdonította Sir Robert Murray Keith brit követ hazautazását.7 November 3-án a feljelentő, Stoll újra hallatott magáról, és tudatta: Orczy József báró személyesen akar Berlinbe utazni, hogy Hertzberget megnyerje az ügynek. Londonba pedig a tervek szerint Podmaniczky József báró helytartótanácsos — az Orczy fivérek unokatestvére — menne, hogy az egyik brit királyi hercegnek felajánlja a magyar koronát. A német területekre valóban küldött indult, de nem Orczy, hanem Hompesch. A hatóságok előre értesültek arról, hogy Károly Ágost szász-weimari herceghez, a Fürstenbund egyik alapítójához készül. Ennek tudatában II. József 1789 januárjában a Bécset éppen elhagyni szándékozó Hompescht elfogatta. Indokul az szolgált, hogy álnéven utazott. Rábizonyítani azonban semmit sem sikerült, holmijai között nem találtak kompromittáló iratokat. (Ezeket állítólag Fekete János gróf őrizte számára.) A rendőrhatóságok végül 1789. március elején kelletlenül elengedték és kiutasították a Habsburg Monarchiából.8 Hompesch útja egyenesen Weimarba vezetett, amelynek fejedelmét már korábbról ismerte. Beavatta Károly Ágostot a magyarok terveibe, és közbenjárását kérte, sőt valószínűleg már ekkor a magyar korona megszerzésének lehetőségét is felcsillantotta.9 A herceg azt a feltételt szabta, hogy a felkérésnek porosz oldalról kell jönnie. Látogatóját ajánlólevéllel látta el egy bizonyos Gensau ezredeshez Potsdamba. Emellett azt tanácsolta neki, hogy ne a magyar eseményeket rossz szemmel néző Hertzberghez, hanem Johann Rudolf von Bischoffwerder ezredeshez, a porosz király szárnysegédjéhez és kegyeltjéhez forduljon. Hompesch egyenesen Postdamba utazott, ahol Gensau ezredesen keresztül megismertette küldetése célját az uralkodóval. Kijelentette, hogy a magyarok többsége és a legelőkelőbb főurak nevében tárgyal, és a porosz király védelmét kéri. A magyarok leghőbb vágya ugyanis, hogy egy brit vagy porosz herceget válasszanak 7 Eduard, Wertheimer: Baron Hompesch und Joseph II. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung Ergänzungsband 6. (1901) 653-660. Valójában Keith összeveszett felettesével, a brit külügyeket irányító Carmarthen márkival és felajánlotta lemondását. Emiatt rendelték haza. Keith 1788 októberében hagyta el Bécset és csak 1789 kora őszén tért vissza. Memoirs and Correspondence (official and familiar) of Sir Robert Murray Keith, K.B., envoy extraordinary and minister plenipotentiary at the Courts of Dresden, Copenhagen, and Vienna, from 1769 to 1792. Ed. Gillespie Smyth. London 1849. II. köt. 235-245. 8 Gragger, R.: Preußen i. m. 20-38. 9 A herceg neve királyjelöltként korábban már Lengyelországban is felmerült. Willy Andreas: Carl August von Weimar und das Angebot der ungarischen Königskrone. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 64 (1956) 298.