Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207
1210 SZAKÁLY ORSOLYA királyukká. II. Frigyes Vilmos Szilézia birtokosaként az 1606-os bécsi béke egyik garantálója. Ez jogcímet szolgáltathat a beavatkozásra. II. Frigyes Vilmos Hompescht ugyan személyesen nem fogadta, de Bischoffwerderen keresztül érdeklődést mutatott és bizonyítékokra tartott igényt. Ezt a célt szolgálhatta — bár lehetséges, hogy később született — az a Hertzberghez intézett, a magyar rendek nevében fogalmazott névtelen és dátum nélküli írás, amely a magyar alkotmány porosz biztosítását kérte. II. József külpolitikája ugyanis — szólt a kérelem — veszélybe sodorta a környező államokat. Ezek önérdeke azt diktálja, hogy megvédjék a magyarokat. Hangsúlyozta, hogy 1687-ben a rendek azzal a feltétellel mondtak le szabad királyválasztójogukról, hogy az uralkodó megtartja őket régi szabadságaikban. A 17. századi békekötések jogán, mint Szilézia urának, a porosz királynak kötelessége ezeket garantálnia. A megkoronázatlan II. József az országnak nem is jogos ura. Ezt az alkotmánysértések felsorolása követte nyolcvanhét panaszpontban. Az irat azzal zárult, hogy a magyar rendek porosz katonai beavatkozást sürgetnek. Hompesch időközben elhagyta Poroszországot, és apja birtokára utazott, ahonnan Bischoffwerderrel továbbra is levelezett. Mégis egyre inkább háttérbe szorult: a Habsburg Monarchiába nem térhetett vissza, a magyarokkal közvetlenül nem tudott kapcsolatot tartani.10 Jacobi 1789. május 19-én tudósította Hertzberget arról, hogy Magyarország legelső családjainak megbízottjaként egy Beck nevű magyar nemes kereste fel Bécsben. Ez a Beck Pál vette fel Hompesch helyett az elégedetlenek nevében a tárgyalások fonalát. A jogi képzettségű szepességi nemes ekkor a helytartótanácsnál volt fogalmazói állásban. 1789 augusztusában háromhetes szabadsága alatt Spaaban találkozott Hompeschsei, akitől ajánlólevelet szerzett Károly Ágosthoz. A herceget útban hazafelé fel is kereste.11 A Berlinben tárgyalásokba bocsátkozó nemesi reformellenzék belső hangulatváltozásait — titkos szervezkedésről lévén szó — nem könnyű nyomon követnünk. Berzeviczy Gergely iratai és más levéltári dokumentumok alapján mégis körvonalazódik az az út, amelyet e csoport tagjai bejártak. Berzeviczy, a húszas évei közepén járó nemesfl ekkor még sok tekintetben függött támogatóitól, ezek közül is leginkább Podmaniczky Józseftől. Az alábbiakban ismertetendő két írása tehát sokban a nemesi mozgalom véleményét tükrözi. Árulkodó, hogy Berveziczy első vonatkozó munkája egy szabadkőműves beszéd, e titkos szervezet volt a belgiumi ellenállás egyik gócpontja. A tárgyalásokban résztvevő magyar elégedetlenek túlnyomó többsége is szabadkőműves volt. A „Megjegyzések a kőmüvességről" (Bemerkungen über die Maurery) 1789 tavaszán — Hompesch weimari útjával egy időben — hangzott el a budai „Első Ártatlansághoz" címzett páholyban.12 Történelmi analógiákat felhasználva Berzeviczy a 10 Hompesch később, 1795-ben brit katonai szolgálatba állt. 1800-ban tábornokká léptették elő. Ulrich Crämer: Carl August von Weimar und der Deutsche Fürstenbund, 1783-1790. Wiesbaden 1961. 115. Nyughatatlanságára jellemző, hogy rágalmazási ügybe keveredett. Vö. The Trial of Baron Hompesch for Libel. London, 1808. 11 Gragger, R.: Preußen i. m. 42-50. 12 Az alább ismertetendő Berzeviczy munkák részletes elemzéssel megtalálhatók: H. Balázs Ευα\ Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus (1763-1795). Budapest 1967. 140-151.
