Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
120 SZABÓ ÉVA ESZTER kások kiáramlásának, további olyan képzett szakembereket vonva el Kubától, akikre az új rezsimnek égető szüksége volt. Az Egyesült Államokban az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó emberek kivándorlását nemcsak a forradalomból való egyre nagyobb kiábrándultság jelének tekintették, hanem mint olyan eszközt is, amely fokozottan növeli a szigetország gazdasági nehézségeit, és ezáltal kiélezi azt a Kuba elleni gazdasági háborút, amely a rakétaválságot követően az USA Kuba-politikájának meghatározó tényezőjévé vált. '9 Ennek eredményeképpen az 1960-as évek során az Egyesült Államok külpolitikai céljaival összhangban folyamatosan bátorította a kivándorlást. Mivel a kongresszus többsége egyetértett a befogadási politika kommunistaellenes premisszáival, a kormányzat intézkedései a kongresszus támogatását élvezték, és ez elősegítette a hivatalközi együttműködést.8 0 Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a kubai menekülteknek valószínűleg sokkal hosszabb ideig kell az Egyesült Államokban maradniuk, mint azt korábban remélték, felmerült a kérdés a vízumkötelezettség felfüggesztésével és a látogatóvízummal rendelkező, már az USA-ban tartózkodó kubaiak státusával kapcsolatban. Ezek az engedélyek ugyanis nem tették lehetővé az országban történő határozatlan idejű tartózkodást. A Kennedy-kormányzatnak ezen kívül ki kellett dolgoznia azokat az új irányelveket is, amelyek tovább ösztönözhették a kivándorlást. 1961. május 5-én a Nemzetbiztonsági Tanács „egyetértett abban, hogy a jelenleg látogatóvízummal rendelkező kubai nemzetiségűek [és] az Egyesült Államokba belépő kubai nemzetiségűek menekültstátust fognak kapni [...], és természetesen az állampolgárság megszerzésére is jogosultak lesznek".8 1 1961 májusában az Egyesült Államok kormánya elfogadta a rendkívüli beléptetés tömeges alkalmazásának politikáját, ahhoz hasonlóan, ahogyan azt elsőként a magyar menekültekkel kapcsolatban öt évvel korábban már megtették. Az 1952. évi bevándorlási törvényben szabályzóit rendkívüli beléptetésre vonatkozó rendelkezések értelmében az igazságügy-miniszternek jogában állt ideiglenesen az országba beléptetni és tartózkodási engedélyben részesíteni olyan idegeneket, akiknek a befogadása „megítélése szerint vészhelyzetet vagy szigorú értelemben vett közérdeket szolgál."8 2 Bár az 1952-es törvény szerint a rendkívüli beléptetést és tartózkodási jogot eredetileg csak egyének befogadására lehetett alkalmazni, a kongresszus által jóváhagyott magyar menekültügyi program precedenst teremtett a törvény rendelkezéseinek a tömeges befogadásra történő kiterjesztésére. Most ismét az igazságügy-miniszter közérdeket meghatározó diszkrecionális jogára hivatkozott a végrehajtó hatalmi ág, ezúttal a kubai menekültek tömeges, akadálymentes befogadása érdekében. Ez az eljárás nemcsak az újonnan érkezőkre vonatkozott, hanem a vízumkötelezettség felfüggesztésében részesült és a látogató vízummal rendelkező, USA-ban tartózkodó kubaiakra is. 1961 májusától 1962 októberéig körülbelül 63 ezer kubait részesítettek rendkívüli beléptetésben, vagyis biztosították számukra a rendkívüli tartózkodási jogot az USA-ban.8 3 Az INS definíciója szerint a kubai menekült olyan 79 Uo. 669., 719.; Martin: i. m. 984.; Ball: i. m. 742. 80 Jorge I. Dominguez: Cooperating... I. m. 68., 72. 81 PRFRUS, 1961-1963, X. köt. 480., 482-483. 82 Thomas A. Aleinikoff - David A. Martin: Immigration: Process and Policy. St. Paul, West Publishing Company, 1985. 233. 83 USC, S, CJ, USILP 1952-1979, CP 96/1. 46.; Engstrom: \ rr. 17.
