Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Krisztina: Bécs és Varsó. Két herceg az udvari élet forgatagában (1760-1761) 1169
1176 KULCSÁR KRISZTINA könyvekben, nem találták megfelelőnek: 1716-ban érkezett meg Don Emanuel infáns Portugáliából, de ő olyan családból származott, ahol az uralkodói cím örökletes volt, nem pedig választás eredménye, mint a lengyel és a bajor hercegek esetében. Az infáns példáját azért sem tartották követhetőnek, mivel az ifjú herceg az özvegy császárnénak, Eleonóra Magdolnának (I. Lipót császár harmadik feleségének) unokaöccse volt, akit ezért bécsi tartózkodásakor szinte „rokonként" kezeltek.43 A felsorolt többi példát azonban mégsem lehetett Xavér (és Alberték) látogatására alkalmazni. Az említett vendégek ugyanis valamennyien vagy trónörökösök voltak, vagy igen közeli rokonok. A szász hercegek viszont nem voltak elsőszülöttek, nem voltak a szász választófejedelmi cím várományosai, sőt nem rendelkeztek más címmel és birtokkal sem — az egykorú kifejezéssel élve úgy nevezett Cadet-nek számítottak, akiket nem lehetett a magas rangú fejedelmekhez hasonló módon fogadni. Erre volt már példa, amikor 1717-ben a bajor trónörökössel együtt utazott Ferdinánd herceg is. Akkoriban fektették le azt az alapelvet, hogy Cadet esetében nem alkalmazandó és alkalmazható a szokásos formális és fényűző ceremónia. A bajor hercegtől eltérően azonban a szász választófejedelem fiait mégis közvetlenebbül fogadták a bécsi udvarban. Ennek oka a családi kapcsolatokban keresendő. Alberték ugyanis anyai ágon Habsburgnak számítottak, mivel édesanyjuk, Mária Jozefa főhercegnő I. József német-római császár leánya volt. Ez a rokoni viszony lehetőséget adott a formális ceremoniális előírások lazítására, és ennek megfelelően utasították az udvari hivatalokat is. Különleges bánásmódot írtak elő, „családtagként" viszonyultak hozzájuk {da parente).44 Ennek előzményeit is megtaláljuk a Zeremonialprotokolle megfelelő kötetében. 1753-ban tette tiszteletét Herkules Reinald modenai herceg, a hercegség trónörököse. A Habsburg-Lotharingiai-ház házasságkötést tervezett a harmadszülött fiú, Lipót és az akkor még csak három éves modenai hercegkisasszony között. Az eljövendő rokonságra tekintettel és a politikai megfontolások miatt is (fiúörökös híján a Habsburgokra szállt volna a hercegség) Herkules Reinaldot elhalmozták mindenféle figyelmességgel, és szándékosan eltekintettek a szigorú ceremoniális szabályoktól.45 A nála alkalmazott audienciagyakorlatot és fogadást megfelelő példának találták Xavér öt, majd Alberték hét esztendővel későbbi látogatásakor. Ha összevetjük a szász hercegek audienciájának bemutatott gyakorlatát azzal, amit Moser kézikönyvében ír,46 akkor egy furcsa keveréket láthatunk a hivatalos (nyilvános) szereplésből, ceremóniából és a közvetlen, „privát", családi kapcsolatból. Vegyesen lelhetők fel a Moser által felsorolt kétfajta audiencia elemei: a hivatalos audiencia igen formális előírásai (a bejelentési kötelezettség, az udvari hivatalnokok szerepe a bevezetéskor, kivezetéskor) és a magánaudi-43 ÖStA HHStA ZP Bd. 26. fol. 196v-197v. 1758. ápr. 1. 44 Uo. fol. 204r. 1758. ápr. 2. 45 Uo. fol. 198r-v. 1758. ápr. 1.; Rudolf Khevenhüller-Metsch-Hanns Schiitter: Aus der Zeit Marias Theresias. Tagebuch des Fürsten Johann Josef Khevenhüller-Metsch. 3. köt. 1752-1755. Wien-Leipzig 1910. 141-168. 46 Moser, F. K. : Teutsches Hof-Recht i. m. II. kötet. IX. könyv. III. fej. Von den Audienzen. 550-560.
