Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Krisztina: Bécs és Varsó. Két herceg az udvari élet forgatagában (1760-1761) 1169
KÉT HERCEG AZ UDVARI ÉLET FORGATAGÁBAN (1760-1761) 1177 encia könnyített ceremóniája (fogadás helye és módja). Mindezt azonban tovább módosította a vérrokonság, a rokoni kötelék: ezáltal még inkább meg lehetett kerülni a kötött ceremóniát. Ez utóbbira a császári pár gyermekeinél, a főhercegeknél tett látogatás a legjobb példa. A szász hercegek érkezését ugyanis hivatalosan nem jelentették nekik előre, amint az a ceremóniában kötelező lett volna, sőt nem is kértek külön audienciaidőpontot a főudvarmestertől, amint az egyébként az előírás volt. Amikor Mária Terézia parancsára Khevenhüller gróf átkísérte Albertet és Kelement József főherceg lakosztályába, az érintetteket természetesen már előre tudósították. Azért, hogy a formális ceremóniát kissé lazíthassák, „megegyezés" szerint eljátszották (mezzo termino), hogy mindez meglepetésszerűen történt. A Zeremonialprotokoll a következő kifejezéseket használja erre a látogatásmódra: all incognito, en surprise, a l'imprévu, überfallen. Józsefnél „véletlenül" {par hazard) jelen voltak ifjabb fivérei, „véletlenül" ott tartózkodott József ajoja (nevelője), Batthyány Lajos gróf, akinek minden más esetben ünnepélyesen kellett volna fogadnia és bevezetnie a látogatókat. Mikor a gróf meglátta a közeledő hercegeket, úgy tett, mintha meglepett lenne, és eléjük sietett a második előszobába. A főhercegek is meglepetést színleltek, és néhány lépést tettek Alberték felé. A rövid látogatás ez alkalommal is állva történt.47 A szász rokon hercegek látogatását viszonozták a főhercegek is, ez volt az ún. Re-Visite vagy Gegen-Visite.4 8 Míg Mosernél ez az esemény is fontos ceremoniális udvariassági elem, az 1760-ban (illetőleg már 1758-ban) alkalmazott látogatás módja közelebb áll a ceremóniamentes inkognito látogatáshoz. Ezt is korábbi példák előzték meg, és lassan „gyakorlattá" vált a rokonként kezelt vendégek esetében. Már 1753-ban hasonló módon vizitáltak a főhercegek az akkor Bécsben tartózkodó modenai hercegnél. Ugyanezt javasolták a hivatalnokok Xavér, majd (szinte tradícióvá válva) Albert és Kelemen esetében. Mária Terézia és Ferenc István fiúgyermekei: József, Károly és Lipót főhercegek már 1760. január 12-én, az audiencia másnapján rövid, valójában jelentéktelen, de az illem megkövetelte udvariassági látogatást tettek a szász hercegek szálláshelyén. A kötelező reprezentációs külsőségeket kerülve inkognitóban {ohne aller Ceremonie, all incognito, en surprise) történt a vizit. A megérkező főhercegeket Flemming gróf fogadta az épület lépcsőjénél, és felkísérte őket az első szobába. Itt Alberték már eléjük siettek, kezüket nyújtva feléjük. A szobában karosszékeket helyeztek el, de Józsefék nem fogadták el, és csakúgy, mint egy nappal korábban Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia, állva beszélgettek a hercegekkel. A búcsúzáskor Alberték egészen a lépcső kezdetéig kísérhették a főhercegeket, akik tovább már nem engedték őket. Ez ismét arra utal, hogy az inkognito és a családi kötelék ellenére bizonyos mértékben betartották, be kellett tartaniuk az etikett által megkövetelt szabályokat. Csupán a szász követ és Alberték kísé-47 ÖStA HHStA ZP Bd. 27. fol. 217v-219r. 1760. jan. 11. 48 iMoser, F. Κ.: Teutsches Hof-Recht i. m. I. kötet. III. könyv. IV fej. § 74. Von den Gegen-Visiten. 354-355.; számos példával illusztrálva.
