Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
1162 ALMÁSI GÁBOR annyi pénze, hogy Boroszlóban házat vásároljon, és alkalmanként mecénási tevékenységet is folytasson.34 3 Bármenyire is be volt biztosítva a kölcsön, mikor hat évvel később az eredeti összeg visszafizetésére került volna sor, a kincstárak ismét csak fizetésképtelennek bizonyultak:34 4 t t A kincstáraktól nem kaptam 10000-nél többet, és talán még ezt sem fizették volna ki, ha patrónusaim nem lépnek közbe - írta barátjának, Peter Monaunak."345 Ekkorra azonban már Dudith újfent földbirtokos volt, sőt a lengyelországi birtokai, úgy tűnik, többe kerültek, mint annak idején a moráviaiak.34 6 A kölcsönt végül többé-kevésbé visszafizette az udvar, bár még Dudith özvegyének is adósa maradt.34 7 Míg a kamarák késedelmes fizetéseit Dudith viszonylag könnyen átvészelte, az udvari jövedelemre sokkal inkább rászoruló Zsámboky már inkább a bőrén érezte. Nem nagy vigasz lehetett, hogy az udvari kamarák kevesekkel kivételeztek, hogy a fizetésért benyújtott petícióikat rendre intézkedések követték, ha ezeknek nem volt foganatja (Jacopo Strada antikvárius 5 évig maradt kifizetetlen, valamivel később Hugo Blotius 2 évig, sőt, az 1560-as évek végén még a birodalmi alkancellár, Johann Zasius kifizetése is 2 évet késett, míg Georg Eder egyetemi rektoré 7 évet).348 Házassága utáni években Dudithnak folyamatosan jövedelme kifizetéséért kellett folyamodnia, de ez mégsem függött össze a császár rosszallásával: többek között, Zsámbokynak is ugyanezekben az években kezdett kifizetése késedelmessé válni. 1576-ban, mikor Zsámboky kifizetése már három évet késett, sikerült átruházni az udvari tartozást felesége hozzátartozója, Jakob Eggerer részére, aki kifizette humanista roko(1579. szept. 8, okt. 25, nov. 1.) Dudith a kölcsön utalásával sokat késlekedett, mivel a kölcsön része volt az a 8000 tallér, mellyel Vratislav Pernstejn tartozott neki, aki viszont remélte, hogy ezt a pénzt a császár honoráriumként nála hagyja. 343 Patrónusi tevékenységének dokumentumai: két Padovában tanuló lengyelországi diák finanszírozása: ÖStA FHKA GB 315 (1575-77), fol. 350 (1576. okt. 30.); a már említett Collegium Dudithianum felállításának terve 1585-ben; barátai, Hájek és Praetorius könyveinek kiadására tett javaslata: Hájeknek írt levele: UB ms. a 13, n° 80, f. 121v-122v (1585. dec. 20.) Praetoriusnak: Vitae professorum philosophiae Altorfi(nensis). Ed. Apinus, S. J. Nuremberg, 1728. 27-29. (1585. dec. 29.) 344 Dudith petícióiról és a kölcsön esetleges meghosszabbításáról lásd: ÖStA FHKA Prot. 1585 Exp (No. 397), f. 76; 1585 Reg (No. 401), f. 88; 1585 Exp (No. 397), f. 137; 1585 Reg (No. 401), f. 210; 1585 Exp (No. 397), f. 224; 1585 Reg (No. 401), f. 272; 1586 Reg (No. 405), f. 27; 1586 Reg (No. 409), f. 26; 1586 Reg (No. 405), f. 200; 1586 Reg (No. 409), f. 217. Ugyanebben az ügyben kérte Hájek segítségét: UB ms. a 13, n° 86, f. 129"". (1586. márc. 1.) 345 „Nam ex camera non amplius, quam 10000 accepimus, quae ipsa quoque fortasse numerata vix fuissent, nisi patroni mei ... auctoritas intercessisset." Stieff: Versuch einer ausfürlichen und zuverlässigen Geschichte, i. m. 186. (1586. nov. 21.) 346 Lásd a Monaunak már idézett levelet: Gillet: Crato von Crafftheim, i. m. Bd. 2. 382-383 (1586. június 21.) Mikor 1588-ban a „maximiliamsták" ellen indult per miatt bajba került, Rudolfnak 29000 gulden elvesztésének kockázatáról írt: valószínű, hogy ennyit fizetett egykor Smigláért: ÖStA HHStA Polen I, April 1588, f. 78 (1588. ápr. 12.) 347 Jóllehet még Dudith özvegye is mint hitelező lépett fel az udvarral szemben, a 3000 güldenes honorárium és további 2000 gulden kifizetésére azonban, úgy tűnik, nem került már sor. ÖStA FHKA 1590 Reg (No. 444), f. 134. (1590. ápr. 28.); 1590 Reg (No. 444), f. 233. (1590. aug. 11.); 1593 Reg (No. 469), f. 307. (1593. okt. 27.) 348 Zasiushoz és Ederhez lásd Fichnter: Emperor Maximilian, i. m. 85; Stradához lásd Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses 15 (1894), no. 11597, továbbá Jansen·. The Instruments of Patronage, i. m. 187, 14. jegyzet; Blotiushoz Leitner·. Hugo Blotius, i. m. 61-62; sőt az udvar Adam von Dietrichsteinnek is állandóan tartozott. Lásd Edelmayer: Ehre, Geld, Karriere, i. m. 127.
