Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
118 SZABÓ ÉVA ESZTER tartózkodó honfitársaik számára, és ez alapján az INS engedélyezte ezeknek a kubaiaknak, hogy vízum nélkül lépjenek be az Egyesült Államok területére, majd ezt követően határozatlan idejű önkéntes elutazást vagy rendkívüli beléptetést (parole) kérjenek. Mindemellett, mivel a kereskedelmi repülőjáratok a kapcsolatok megszakadását követően továbbra is közlekedtek, a Pan American és a KLM közreműködött abban, hogy továbbítsa a Külügyminisztériumba a megvásárolt jegyekhez mellékelt vízumkötelezettség-felfüggesztési kérelmeket.68 Kennedy elnök olyan menekültügyi stratégiát örökölt elődjétől, amely gyakorlatilag korlátozásmentes bevándorlási lehetőséget biztosított a kubaiaknak, arra számítva, hogy a menekültek néhány hónapon vagy pár éven belül visszatérnek majd Kubába, miután Castrót megbuktatták a segítségükkel. Kennedy elfogadta a kubai menekülthelyzetről a távozó Eisenhower-kormányzat számára készült Vorhees-jelentésben szereplő ajánlásokat,6 9 és 1961. február 3-án az Egészségügyi, Oktatási és Jóléti Minisztérium égisze alatt létrehozta a Kubai Menekültügyi Programot (Cuban Refugee Program, CRP), amely az egyik leghosszabban működő és legnagyvonalúbb segélyprogramnak bizonyult, amelyet egy menekültcsoport részére valaha biztosítottak.70 A CRP és a menekültek olyan politikai fegyverré váltak, amelyet „a nyugati féltekét fenyegető kommunista behatolás ellen" lehetett fordítani.'1 Lourdes Arguelles menekült kubai szociológus szerint „Kennedy eltökélten és aktívan vett részt a Kuba ellen folyamatban lévő burkolt háborúban. [...] a folytatódó hadművelet részeként tekintett a menekültprogramokra, és úgy döntött, hogy az Egyesült Államok hatalmát a menekültsegélyezésen keresztül az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben fogja felhasználni. Kennedy számára ezek a programok ideális eszközök voltak a kubai migráció további ösztönzésére. Úgy gondolta, hogy a kiáramlás aláássa majd a forradalmat egyrészt a folyamatos agyelszívás miatt, másrészt a forradalom nemzetközi megítélésére gyakorolt negatív hatása miatt."7 2 Ekképpen a menekültek stratégiai értéke nem tűnt el az 1961. áprilisi disznó-öbölbeli kudarcot követően, annak ellenére, hogy a kudarcot vallott invázió a menekültközösség jövője szempontjából vízválasztónak bizonyult mind a Kennedy-kormányzat, mind pedig maguk a kubaiak számára. A kubaiaktól egyre távolabb került a hazatelepülés lehetősége, miközben az amerikai kormánynak fel 68 Engstrom: i. ra. 16-17.; Masud-Piloto: i. ra. 34-35.; Jorge I. Domínguez: Cooperating... I. m. 40; USC, S, CJ, Cuban Refugee Problem, Hearings before the Subcommittee on Refugees and Escapees, 87"1 Congress, Second Session, December 3, 4, 1962. Ennek a befogadási politikának a továbbfejlesztett változatát már a Kennedy-kormányzat vezette be 1961 májusában. Eszerint a vízumkötelezettség felfüggesztésében részesített kubaiakat megérkeztükkor automatikusan rendkívüli beléptetésben részesítették. Figyelemre méltó adat, hogy 1962 Októberéig körülbelül 400 ezer esetben felfüggesztették fel a sziget elhagyását tervező kubaiak vízumkötelezettségét. Ekkor is a rakétaválság és Kuba blokádjának eredményeként a két ország között beszüntették a kereskedelmi repülőjáratokat, amelyeket csak 1965-ben állítottak vissza. 69 Ld. 66. lábjegyzet. Department of State Bulletin, February 13, 1961. 219-224. 70 Kennedy elnök 1961 február 3-i nyilatkozatának szövegét közli PPPUS, John Ε Kennedy, January 20 to December 30, 1961. Washington, Government Printing Office,. 1962. 54-55.; Portes-Grosfoguel: i. m. 62. 1977-ben a kormány és a kongresszus úgy döntött, hogy hat év alatt fokozatosan megszüntetik a CRP-t, amely mintegy 1,25 milliárd dollárba került, vagyis 1959 óta fejenként 1900 dollárt költött a kubai menekültekre. Ld. Jorge I. Domínguez: Cooperating... I. m. 72. 71 Ld. 70. lábjegyzet. PPPUS, John F. Kennedy, January 20 to December 30, 1961. I. m. 55. 7" A kubai menekült szociológust, Lourdes Arguellest idéz· M isud-Piloto: i. m. 50.
