Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
1152 ALMÁSI GÁBOR egymás segítségére szorultak. A császár ambiciózus testvére, Mátyás főherceg az új lengyel interregnumban új lehetőséget látott, melyet fegyverrel akart a maga javára fordítani. A siker érdekében felvette a kapcsolatot Dudithtal is, aki azonban a közreműködést megtagadta, arra hivatkozva, hogy ő a császár kliense, ugyanakkor sértődötten írt Trautsonnak, amiért a császár nem kérte ki a véleményét az ügyben.23 5 Kéretlenül is elmondta, hogy mindenféle akciót elítél, és teljesen esélytelennek vél. Valószínűleg már Mátyás kudarca és fogságba esése után Rudolf mégis igényt tartott Dudith szolgálataira, ami elől nem tűnik úgy, hogy elzárkózott volna.28 6 Elképzelhető, hogy élete végén ennek következtében részesült 3000 gulden honoráriumban.287 Mátyás akciója nem csak saját fogságához vezetett, hanem a lengyelországi Habsburg ellenes érzelmek felkorbácsolásához. Aktuális lett Miksa egykori arisztokrata támogatóinak megleckéztetése, és a „maximilianisták" ellen törvényi eljárás indult. Ugyan Dudith nem hitte, hogy ezek között őt is elítélhetik, mikor megérkezett az ítéletről a határozat, kétségbeesett leveleket küldött Rudolfnak és Jacob Kurtz alkancellárnak: mint lengyel birtokosnak éppenséggel volt mit féltenie.288 Úgy tűnik Rudolf intervenciója gyors és sikeres volt, néhány hónappal később a császárnak küldött levelében az esetet már nem is említi, sírfelirata szerint pedig Dudith mint „Smigla ura" halt meg.28 9 A császári fővárostól távol élő Dudith sorsát nem befolyásolta a Miksa halála után beállt bécsi hangulatváltozás; az udvari történész Zsámbokyt azonban annál inkább. Az újabb történetírás általában azt a nézetet osztja, mely szerint Rudolf uralkodásával még nem állt be radikális változás a császári valláspolitika irányában. Ε vélemény alapja, hogy Rudolf megőrizte az udvar kozmopolitajellegét, udvarnokainak vallási hovatartozásával kevésbé törődött és a pápáról meglehetősen rossz véleménye volt.290 Mindez azonban Bécsből nézve már sokkal kevésbé tűnhetett fel ennyire pozitívnak. Erre kiváló példa, hogy amikor az Itáliában eretneknek nyilvánított Brutus Mihály Bécsbe látogatott Zsámboky „ob mores et tempóra" kerülte a vele való viszonyt.291 Nem tudhatta, 285 ÖStA HHStA Polen I. 36, Febr. 1587, ff. 43c-d. (1587. febr. 16.) Lásd ugyanott, Jan. 1587, ff. 5r-7\ Továbbá Praetorius levelét Lingelsheimhez: Monumeta pietatis & literaria, i. m. 128. 286 Ellentétben Praetorius idézett levelével. Lásd Dudith levelét Rudolfhoz: Gorizia, Archivio di Stato, Archivio Coronini - Cromberg, Atti e docuraenti, busta 703, fasc. 2086 (1588. július 22.); és utazási költségeinek fedezése végett benyújtott petícióját: ÖStA FHKA Prot. 1588 Exp (No. 421), ff. 29, 87. Reuter is megerősíti, hogy Dudith támogatta a Habsburgok ügyét (Reuter: Andreae Dudithii de Horehowiza, i. m. Cr). 287 Halála után négy évvel még mindig tartozott ezzel az összeggel a kincstár Dudith özvegyének: ÖStA FHKA Prot. 1590 Reg (No. 444), f. 233, és 1591 Reg (No. 469), f. 307. 288 Lásd Peter Monaunak írt levelét: BUWr, Akc. 1949/713 (=K1. 175), n° 22, f. 15r (1588. ápr. 1.); Rudolfnak és Jacob Kurznak: ÖStA HHStA Polen I, April 1588, ff. 78 and 80-81. (1588. ápr. 12.) 289 Lutteri: Delia vita di Andrea Dudizio, i. m. 88. (Lásd Rudolfnak írt idézett levelét a goriziai levéltárban.) 290 Evans·. Rudolf II and His World, i. m. 86-116. Mindenestre a katolikusok térhódítását Rudolf uralkodása alatt nem kell alábecsülni. Vö. MacHardy, Karin J.: Cultural Capital, Family Strategies and Noble Identity in Early Modern Habsburg Austria 1579-1620. Past and Present 163 (1999), 69-70. 291 Lásd Cratónak írt levelét Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 248. (1579. jan. 31.) Brutus 1562. évi exkommunikációjának forrásai: Velence, Archivio di Stato, Fondo Santo Ufficio, Busta 18, fasc. 3.
