Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131

1144 ALMÁSI GÁBOR szerzésére. Ε kapcsolatok kiépítésében fontos szerepet játszott humanista műveltségük, az udvari elittel közös kulturális szokásaik. Bár a legmagasabb tisztségeketjobbára katolikusok töltötték be (még a toleráns Miksa uralma alatt is), ez Dudith és Zsámboky számára, úgy tűnik, nem járt hátrányokkal. Dudith nem átállotta bevallani humanista orvos barátjának, Jordán Tamásnak, hogy mennyit köszönhet patrónusai támogatásának, akik mellesleg az udvar két (egymással vetélkedő) legbefolyásosabb tagjai voltak: „[Leonhard (IV.) von] Harr ach úr sohasem hagyott cserben, mikor a segítségére volt szükségem. A három császár uralma alatt mindvégig élveztem patrónusi támogatásának gyümölcseit. Jóllehet, miután elhatároztam, hogy új életet kezdek, valamelyest eltávolodott tőlem, mint sokan mások az udvarnál, sohasem kérdőjelezném meg hűségét. Ugyanez igaz a másik méltóságos úrra, kiváló titkos tanácsosra, [Johann] Trautsonra."2ii

Trautson főudvarmester és Harrach főlovászmester segítségére valóban haláláig számíthatott, egy magyarországi állást vagy letelepedése engedélyezését azonban ők sem tudták számára kiharcolni.24

6

Zsámboky ilyen magas rangú udvaronokok közül csak egyet nevezhetett patrónusának, a későbbi udvari kamarást, Adam von Dietrichsteint, aki Trautsonhoz és Harrachhoz hasonlóan Pádova neveltjei közé tartozott, de csak Miksa halálakor tett szert igazán nagy befolyásra. Zsámboky, tudomásunk szerint, kéziratainak eladásakor támaszkodott segítségére, de élete végéig megőrizte vele a kapcsolatot.247 Az érvényesüléshez ugyanakkor kevesebb hatalommal rendelkező udvar -nokokkal is jó személyes kapcsolatra volt szükség. Különösen a kancellári és titkári szint számított. Az (al)kancellár beleszólt a császári legátusok sorsától kezdve a nemesítéseken, udvari kinevezéseken keresztül a szerzői jogokig szinte mindenbe. Liszthi János példáján láthattuk, mekkora hatalma volt a titkároknak és alkancellároknak; Dudith egyik alapvető tévedése volt Liszthi befolyásának alábecsülése, és a baráti viszony kialakítása helyett a rivalizálás választása. Több szerencséje volt a császári adminisztrációval. Mikor a lengyel választási kampány idején Miksa császár végre ismét hivatalosan kinevezte, tájékoztatta róla, hogy e felkérést a birodalmi alkancellárnak, Johann Webernek 245

„Dominus Harrach mihi quoque numquam defuit, quoties opus esset. Apud très caesares sensi patrocinii eius non exiguum fructum. Quamvis post novum vitae meae institutum, ut alii plerique in aula, alienior a me fuit, ita tamen ut in eo numquam constantiam requirerem. Idem possum testari de altero illo gravissimo et optimo senatore, domino a Trautson." Dudith. Epistulae, i. m. Vol. 6. 159. (1578. szept. 28.) Dudith jó kapcsolata életük végéig kitart velük. Harrach és Trautson mindketten voltak főudvarmesterek; Harrach főlovászmester, ezen kívül az Aranygyapjas Rend tagja lett, Trautson pedig a Titkos Tanács elnöke. Goetz: Die Geheimen Ratgeber Ferdinands I., i. m. 477-479, 481-483. Trautsonra még lásd Hadriga, Franz: Die Trautson. Paladine Habsburgs. Graz-Wien-Köln, 1996. 52-57; ADB, Bd. 38, 522-524; Harrachra lásd Relationen venetianischer Botschaften über Deutschland und Osterreich, i. m. 397-98; Evans, R. J. W.·. Rudolf II and His World. Oxford, 1973. 66. 246

Lásd pl. az állással kapcsolatban Dudith Trautsonnak írt levelét. Dudith·. Epistulae, i. m. Vol. 3. 79-81. (1574. márc. 8.). Dudith élete utolsó fontos szolgálata idején, a Báthory István halála után bekövetkező, Mátyás főherceg okozta lengyel krízis idején is Trautsonhoz fordult. ÖStA HHStA Polen I. 36, Febr. 1587, f. 43'. (1587. febr. 16.) 247

Lásd Zsámboky Dietrichsteinhez írt levelét. Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 238-239. (1578. július 28.) Lásd még 1582. szept. 10-i levelét Batthyány Boldizsárhoz. Ritoókné·. Zsámboky János levelei Batthyány Boldizsárhoz, i. m. 214.