Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 1145 köszönheti. Az alkancellári nyomás azonban csak a kinevezésre volt elég, a császár egy darabig továbbra is mellőzte az internunciusi címnek amúgy sem túlzottan örvendő követét. Mikor a császár a tudta nélkül küldött leveleket a lengyel szenátoroknak Dudith dühösen kifakadt Webernek: „Jobb lett volna nem léptetni elő, mint ok nélkül, ekkora szégyenbe hozni engem" - írta.24 8 Weber ugyan csak egy volt a művelt alkancellárok sorában, de mint láthattuk, Zsámboky is kulcsfontosságúnak vélte a vele való jó viszonyt. A három császár uralma alatt szolgáló humanista udvaroncnak tudnia kellett alkalmazkodni a kancelláriai és más udvari személycserékhez. Zsámboky kudarcainak egyik oka az volt, hogy több fontos patrónusa 1570-re, közel egy időben meghalt, és pótlásukra nem fektetett elég hangsúlyt. Ezek közül a birodalmi alkancellárok Sigismund Seid (tl565) és Johann Ulrich Zasius (1Ί570), aki Weber társa és közvetlen elődje volt, továbbá a híres diplomata és mecénás Sigmund Herberstein (t 1566), valamint a művelt császári titkár Mark Singkmoser (tl569) jönnek leginkább számításba.249 Érdekes, hogy Zasiusszal nem csak a pécsi püspök, Dudith, hanem az udvari történész is együtt étkezett, aki történeti naplójegyzeteihez többek között tőle szerezte be információit.25 0 Ε patrónusok fontosságára rávilágít, hogy Zsámboky mindegyikük haláláról külön megemlékezett,251 Dudith pedig oly sokra becsülte az udvari titkár, Singkmoser szolgálatait és műveltségét, hogy egyetlen nyomtatásban megjelent filológiai jellegű kiadványának második kiadását neki szánta.25 2 Nehezebb volt Miksa halála után az új udvari (al)kancellárok közelébe férkőzni, hiszen azok Rudolf mellett, tehát általában Prágában tartózkodtak. Dudith számos lépést tett a prágai „udvar egyik díszének", a fiatal Jacob Kurtz 248 „At longe satius erat me non evehere quam sic statim, sine causa, in ignominiae barathrum detrudere etc." Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 429. (1573. július 31.) 249 Zasiusra és Singkmoserre lásd Gross: Die Geschichte der Deutschen Reichshofkanzlei, i. m. 307-321, 403-407; Zasiusra: Goetz: Die Geheimen Ratgeber Ferdinands I., i. m. 479, 487-488; Fichtner: Emperor Maximilian, i. m. 85-89; Herbersteinre Aschbach: Geschichte der Wiener Universität. Bd. 3. i. m. 328-335; Sigmund Herberstein. Kaiserlicher Gesandter und Begründer der Ruslandkunde und die kaiserliche Diplomatie. Hrgb. von Pferschy, G. Graz, 1989. 250 Zsámboky másik fő informátora Liszthi János volt. Lásd Gerstinger: Aus dem Tagebuch, i. m. 7, 13-15, 18-19, 37; Uő.: Aus dem »Tagebuche«, i. m. 381-383. Dudithra vonatkozóan lásd Zaccaria Delfino levelét NBD 2,4 234. (1564. okt. 19.) 251 Sambucus, J.: Epistola et epitaphia de obitu ... Sigismundi ab Herberstein. Viennae, Augustae Rheticae, 1566. Ebben a könyvecskében emlékezik meg Zsámboky Sigismund Seldről is. Elmondja, hogy ahányszor csak e két nevezetesség házából távozott, mindig okosabban tért haza (uo. f. Br.); Singkmoser halálára lásd Sambucus, J.: Elégia de angelis, cum precatiuncula quadam, & epistola de obitu Mag. D. Marci Singhmoseri, & c. Viennae, 1570. D3V-E2V ; Zasius halálára Cratoval közösen jelentet meg megemlékezést. Sambucus, J. - Crato, J. : Epistolae duae duum Clariss. V V D. Iohannis Sambuci et D. Iohannis Cratonis a Crafftheim, & c. De lugubri et Reip. damnosa ex hac vita migratione Magniflci Viri D. Iohannis Udalrici Zasii Procancell. Imperii Augusti - una cum epitaphiis. Lipsiae, 1570. 252 A szóban forgó mû Dionysius Halicarnassus: De Thucydidis História iudicium... Venetiis, 1560. Singkmoser időközben meghalt, de a kiadás amiatt is meghiúsult, hogy a kiszemelt kiadó, Plantin, értesült róla, hogy Henri Estienne meg kívánja jelentetni a művet eredeti görög nyelven Bázelben. Dudith előszava Singkmoserhez: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 82-85. (1569. márc. 1.). Plantin levele Dudithhoz: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 239-240. (1570, s.d.). Lásd még a titkárok fontosságára Dudith levelét Singkmoser utódjához, Martin Gerstmannhoz: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 184. (1570. aug. 4.)
