Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
116 SZABÓ ÉVA ESZTER bevezetni a kubai bevándorlással szemben, ezért a hivatal folytatta a kevésbé szigorú szabályok alkalmazásával történő vízumkiadást, és egyre több vízumot bocsátott ki a kubaiaknak. Mindez azt a benyomást keltette, mintha az Egyesült Államok olyan politikát dolgozott volna ki, amely egyáltalán nem szab korlátot a Kubából érkező bevándorlásnak.5 7 Ugyanezt a benyomást keltette az is, ahogyan az INS (Bevándorlási és Honosítási Hivatal) és a Parti Őrség a bevándorlókkal bánt. A látogatóvízummal rendelkezőknek már az USA-ban beterjesztett kérvényére ún. határozatlan idejű önkéntes elutazást (indefinite voluntary departure) biztosított az INS, vagyis a hivatal egy a befogadás és a deportálás közötti adminisztratív eszközzel élt. Ez valójában azt jelentette, hogy az INS eltekintett a deportálási eljárástól a vízummal visszaélő, a meghatározott érvényességi időn túl az országban tartózkodó és az okmányokkal nem rendelkező kubaiak esetében. Ez utóbbiak már a forradalom korai szakaszában is rendszeresen érkeztek kis csónakokon, és partraszállásukat egyáltalán nem akadályozta meg a Parti Őrség.58 A bevándorlási szabályok efféle engedékeny végrehajtása mögötti logikát világítják meg az 1960. júliusi nemzetbiztonsági értekezleten elhangzó nézetek. Amikor Herter külügyminiszter azt firtatta, hogy nincs-e szükség változtatásokat eszközölni a bevándorlási törvényen, Walsh megbízott igazságügy-miniszter rámutatott, hogy „vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen meg kell kerülni a törvényt, és az a fontos, hogy az INS olyan elfogadható indokkal rendelkezzen, ami ezeket a döntéseket alátámasztja."59 A kubaiakkal szemben alkalmazott kivételes bánásmódnak a hatályos törvények szerinti elfogadható indokait az Eisenhower és még inkább a Kennedykormányzat nagy prioritású, ideológiai alapon álló kubai külpolitikája szolgáltatta, amely 1961 januárjától félreérthetetlen jelzéseket küldött a bürokrácia számára, és ekképpen megkönnyítette a hivatalok közötti együttműködést.60 Eisenhower 1960-ban és 1961 január elején határozott lépéseket tett ebben az irányban meghatározva az USA jövőbeli, kubaiakat érintő bevándorláspolitikájának végrehajtására vonatkozó irányelveket.61 A passzív beléptetési politika már működött a háttérben, amikor 1960. március 17-én Eisenhower azt kérte a kongresszustól, hogy humanitárius okoknál fogva több menekültet fogadjanak be.1'2 Mindez csupán néhány órával az után történt, hogy parancsot adott a CIA-nak a kubai menekültek kiképzésére egy lehetséges invázió céljából.6 3 A kubai menekültprobléma miatt Floridára nehezedő humanitárius és pénzügyi teher kezelése érdekében végül 1960. december 7-én Miamiban megnyitották a Kubai Sürgősségi Menekültközpontot (Cuban Refugee Emergency Center), hogy szociális juttatásokkal segítsék a menekülteket, és megszervezzék áttelepítésüket a Dél-Flori-57 Engstrom: i. m. 16. 58 Scanlan-Lœscher: i. m. 118-119. 59 A Nemzetbiztonsági Tanács 1960. július 15-i üléséről készült feljegyzés szövegét közli PRFRUS, 1958-1960. VI. köt. 1018. 60 Robert Paalbergre hivatkozik Jorge I. Domínguez: Cooperating.. I. m. 67. 61 Masud-Piloto: i. m. 34-35. 62 Congressional Record, 86th Congress, Second Session. Vol. 106. Daily edition. Washington, Government Printing Office, 1960. 5467-5468. 63 Masud-Piloto: i. m. 34.
