Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131

1138 ALMÁSI GÁBOR is), ami jelzi, hogy Zsámboky igyekezett a tanulságokat levonni.21

7

Másfelől az is kérdés, mennyire volt Zsámbokynak ez az állás régi álma, mennyire vágyott rá valójában. Egészen biztosan presztízskérdés volt, de nem tudjuk, hogy az udvari kötelességek alól eddig is kibújó történész mennyire akart újakat magára venni. Blotius bekerülése az udvarba, bár akarata ellenére történt, számára a későbbiekben mégis inkább pozitív, mint negatív következményekkel járt. Hamarosan Blotiusnak is meg kellett tapasztalni, hogy könyvtárfejlesztési álmait milyen korlátozott mértékben hajlandó Miksa és örököse Rudolf támogatni.21

8 Zsámbokyt ugyan arcul ütötte a sors, de ez humanista-kiadói szerepét egyelőre nem érintette, mint ahogy udvari pozíciója is stabil maradt. Miksa halálakor Blotius többek között az udvari történészi állás megszerzésére is próbát tett.21

9

Kérvényét II. Rudolf visszautasította, míg Zsámbokyt megerősítette a helyén (tegyük hozzá, csak egészen kevesen morzsolódtak le az értelmiségiek közül az uralkodóváltás során).22

0

Nemsokára azonban még egy pofont adott a császári historiográfusnak a sors, mely már nem csak patrónusainak támogatásával, hanem a bécsi politikai hangulat intoleránsabbá válásával is összefügghetett. Ez az eddig figyelmen kívül hagyott történet ugyan kevésbé látványos, mint a könyvtárosi állás körüli vetélkedés, de hasonlóképp tanulságos. Miksa halálára Zsámboky a Ferdinándéhoz hasonló, hosszabb lélegzetű halotti beszédet és 28 epitáfiumot írt. Most is, mint az előző uralkodóváltás során, igen jelentős tülekedés volt a megemlékezést magára vállaló humanisták között, melynek tétje, nem utolsósorban, Miksa uralmának vallási értelmezése (kisajátítása) volt.22

1

Zsámboky Crato irénikus álláspontját osztotta, és általában Miksa türelmességét, műveltségét hangsúlyozta.22

2

A Ferdinánd és Miksa halálára szánt írása:

között az ~;gyik legnagyobb különbség nem tartalmi, hanem formai volt: jóllehet volt rá érdeklődés, Miksáé sosem jelent meg különkiadásban, hanem csak megírása után négy évvel Bonfíni „Decades"-ének új kiadásához csatolva.22

3

Nem Zsámboky anyagi helyzete szólt közbe, hanem a cen-217

Elsősorban Adani von Dietrichstein neve említendő, továbbá Rudolf Khuen udvari titkos tanácsosé, Ruppert von Stotzingen tanácsos és diplomatáé. Kéziratban megmaradt a Khuennek írt újévi köszöntő vers és Stotzingen esküvőjére költött vers. ÖNB Cod. 9977. f. 88r és f. 26'. A nekik ajánlott könyvek: Vegetius, P: Mulomedicina. Basel, 1574; Gomecio: De Rebus Gestis a Francisco Ximenio, i. m. 218

Almási: A respublica litteraria, i. m. (megjelenés előtt). 219

ÖNB Cod. 7958, f. 63". Blotius azonban nem feltétlen Zsámboky állására pályázott, elvileg akár több udvari történész is lehetett volna. 220

Többek között a botanikus Carolus Clusius. Lásd Batthyány Boldizsárhoz írt francia leveleit. Istuánffl, Gy.·. A Clusius-codex mykologiai méltatása adatokkal Clusius életrajzához. Budapest, 1900. 1-5. levelek. 221

Lásd Howard Louthan erre vonatkozó fejezetét: „The funeral of Maximilian II: struggling for the soul of Central Europe". In: Uő.: The quest for compromise, i. m. 134-142. (Louthan nem említi, hogy a jezsuiták drámát adtak ki Miksa halálára. Lásd Zsámboky levelét Cratónak. Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 150. 1577. ápr. 13.) Rosemarie Vocelka listát készített Miksa emlékére írt halotti beszédekről és epitáfiumokról. Vocelka, R.: Die Begräbnisfeierlichkeiten für Kaiser Maximilian II. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 84 (1976), 130-131. 222 Crato, J. : Oratio Funebris de Divo Maximiliano Imperatore Caesare Augusto Π. Vratislaviae, Frankofurti, Argentorati, 1577. Sambucus, ,/: Rerum in Moerore Funeris D. Maximiliani II. Laudatiuncula. In: Bonfini: Rerum Ungaricarum, i. m. 816-826. Orációjukat egymástól függetlenül írták. 223

A kézirat felől érdeklődött a sziléziai barát, Jacob Monau Blotiustól. ÖNB Cod. 9737z 15, ff. 260-261. (1577. ápr. 13.) A kézirat eljutott Purkircher és Istvánffy kezébe is (jellemző azonban,