Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 1137 Zsámbokynak igaza volt: patrónusok szerzésével és megtartásával túl keveset foglalkozott az elmúlt években, sikereinek és gyarapodásának hatására kicsit talán elengedte magát. Természetesen az együgyű udvarnok álcája, akit a tudomány annyira leköt, hogy a kapcsolatépítésre sem jut ideje, fényévnyire volt az igazságtól. A birodalmi alkancellár Johann Weber nevének említésével éppen egy olyan tekintélyes udvarnok személyére akart rámutatni, akinek a támogatását Blotiusnak nem sikerült megszerezni.210 Patrónusok támogatása nélkül, csupán tehetségére támaszkodva ő sem érhetett volna el túl sokat. Különösen kényesen érinthette, hogy egyik legfőbb támogatója, az időközben kancellárrá előléptetett Liszthi nem mellé állt ebben az ügyben. Pedig még hat évvel korábban élete egyik legsikerültebb előszavát (Janus Pannonius összes versének kiadásához) Liszthinek ajánlotta, és azóta is tartotta vele a kapcsolatot.211 Más közös patrónusok is belekeveredtek még az ügybe (például Crato), szerepük azonban kevésbé egyértelmű.21 2 Miksa valóban csak nehezen szánta rá magát a döntésre, a végső lökést a szintén németalföldi származású befolyásos humanista diplomata Augerius Busbecq támogatása jelentette.21 3 Zsámboky ugyan áldozott Busbecqkel való kapcsolatára egy előszót, de nem sikerült a kegyeibe férkőznie.21 4 Amikor két évvel korábban Busbecq a császár parancsára megjelent az udvari történész házánál a császári titkárral, Martin Gerstmannal, hogy felbecsülje felajánlott kéziratainak értékét, már éppen alkonyodott. Zsámboky csalódottan, hogy gyűjteményére szánt időt ennyire alábecsülik, kérte, hogy térjenek vissza egy alkalmasabb időpontban. Cratónak ismét csak panaszszavát hallatta: „talán inkább a saját kódexeit akarja a császárnak eladni, mint az enyéimet beajánlani".21 5 Valóban, Busbecq szintén felajánlotta kézirat-gyűjteményét a császárnak, azonban az érte járó „honoráriumot" csak Rudolf idejében járta ki magának.21 6 Zsámboky Blotiusszal szembeni alulmaradása rávilágított udvari támogatottságának meggyengülésére, és arra a tényre, hogy patrónusok szerzésére és megtartására állandó erőfeszítésekre van szükség. Az elkövetkező években néhány új név fog feltűnni jóakarói között (köztük udvartól független személyek mihi nocuerim, nunc ut ruri ago, praecipue rei familiaris molestiis rursus deterreor." Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 180. (1575. szept. 10.) Tíz nappal korábbi levele még maróbb volt, Blotius rá is írta, hogy „mordex". (Uo. 178-179). Lásd még Visser: Joannes Sambucus and the Learned Image, i. m. ch. 1. 210 Visser: uo. Johann Weberrôl lásd Edel, Α.: Johann Babtist Weber (1526-1584). Zum Lebensweg eines gelehrten Juristen und Spitzenbeamten im 16. Jahrhundert. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarhivs 45 (1997), 111-185. 211 Magyarul megjelent Vásárhelyi Judit fordításában: Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény. 1. kötet. Humanizmus. Szerk. Ács Pál et. al. Budapest, 1998. 566-573. Kapcsolatukra lásd pl. Dietrich Márton levelét Blotiushoz. Mencsik Ferenc·. A Páduában tanuló Blotz Hugó levelezése erdélyi és magyarországi barátaival (1571-1574). Erdélyi Múzeum, 5 (1910), 30. (1572. febr. 5.) 212 Lásd erről Blotius levélfogalmazványát: ÖNB Cod. 7958, f. 31. (1575. márc. 31.) 213 Busbecq levele Miksához. Forster, Thornton. Ch. - Daniell, F. Η. Β.: The Life and Letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Vol. 2. London, 1881. 73-74. (1575. június 7.) 214 Hésichios Milésios: Illustriú peri tón... Antverpiae, 1572. ff. A2-3. 215 „... praeterae suos fortassis codices Caesari venditos malit, quam meos commendare." Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 150. (1573. nov. 20.) 216 Unterkücher: Hugo Blotius und seine ersten Nachfolger, i. m. 119-121.
