Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
1136 ALMÁSI GÁBOR hogy közkinccsé tegyem, lopással vádoljanak stb."20 5 Miksa fejében valóban megfordulhatott, hogy nem jó a „bárányok közé beengedni a farkast", a könyvgyűjtőnek hivatalává tenni szenvedélyét. Zavaró tényező lehetett továbbá, hogy Zsámboky kéziratgyűjteményének megvásárlásáról már tárgyalások folytak. Mindenestre tény, hogy az udvari történész és annak kvázi kliense, Blotius között nem csak tekintélyben, hanem tudásban is hatalmas különbség volt.20 6 Blotius itáliai tanítványa, ifjabb Liszthi János sajnálatát fejezte ki mesterének írt egyik levelében, hogy egykori tanárának olyan sokat kellett küzdeni a könyvtárosi állás megszerzéséért. „Mindenestre —jegyezte meg — sajnos minden udvarban ez a helyzet; semmit sem lehet elérni fáradság és a fontos emberek barátsága és beajánlása nélkül."20 7 Ugyanitt beszámolt Zsámboky féltékenységéről, melyet az udvari történész személyes elbeszéléséből is kiérzett. Zsámboky, „a legnagyobb konspirátor" — állította ifjabb Liszthi — fél, hogy a „nagyobb fény kioltja a kisebbet", de az apja (idősebb Liszthi János kancellár), aki mindenről jól értesült, gondoskodott róla, hogy elvegye ettől a kedvét, és feltörte egyik intrikákkal teli levelének pecsétjét.20 8 Blotius maga is érezhette Zsámboky sértettségét abból a levélből, melyet a pestis elől elmenekült udvari történész mannersdorfí udvarházából írt neki: „Miért is ne gratulálnék ahhoz, hogy néhány hónap leforgása alatt ennyi patrónusra tettél szert rendkívüli tudásoddal és szorgalmaddal? Annál inkább vádolom magam, hogy együgyűségemben az elmúlt 22 évet a négy fal között töltöttem, hogy Weberen kívül senkit nem szólítottam meg, senkivel sem étkeztem együtt, és visszahúzódásommal balgán ártottam magamnak. Most pedig a vidéki lét és a családi ügyek teljesen gúzsba kötnek,"20 9 205 „Si Caesarea Maiestas benigne rem mecum confecisset, quod saepe iussit et voluit ante triennium et alias, Bibliothecae Augustae curam in me praecipuam recepissem ac iis módis illám in ordinem et copiam redegissem, ut et numero et dignitate et serie aliis multis anteponi iure posset. [...] Sed nunc nec euro nec velim, dum mea proprie mihi colenda sit et tractanda, ne, si quid depromo cumque omnibus communico, suspicetur quisquam me ex Imperatoris Apothecis sumpsisse etc." Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 176. (1575. ápr. 6.) Ennek ellenre Blotius később valóban megvádolta, hogy ráült az értékes Dioscorides kéziratra, melyet Augerius (Ogier Ghiselin de) Busbecq vásárolt Konstantinápolyban és adott el a császárnak. Lásd Gerstinger: ua. 298; Visser: Joannes Sambucus and the Learned Image, i. m. ch. 1.; Blotius, Hugo: Pro Bibliotheca Imperatoria (Vienne, 1576. ápr. 24.). In: Geschichte der kaiserlichen königlichen Hofbibliothek zu Wien. Hrgb. von Mosel, I. F. von. Wien, 1835. 299-304. 206 Blotius 1571-ben ismerkedik össze Zsámbokyval Bécsben, és attól kezdve különböző szívességeket tett neki itáliai tartózkodása alatt. Mikor 1575-ben ismét feltűnik a császárvárosban, elsőként Zsámboky lesz a szállásadója. Lásd Visser: uo.; Leitner: Hugo Blotius und der Strassburger Freundeskreis, i. m. 20-22. 207 „Sic certe in aulis ubique fieri sólet; nihil absque laboré et magnorum virorum amicitia et commendatione effici potest." Mencsik Ferenc: Blotz Hugó levelezése a magyarokkal. Történelmi Tár 8 (1907), 225. (1575. június 18.) 208 „Jam indicatum est clavigero, patrem résignasse suas ad Barbitonsorem litteras; abstinebit posthac a seriptione, ejusmodi literarum. Quod vero omnia, quae domi agantur, páter resciat, scia numquam carere eum ejusmodi hominibus, qui etiam minima quaeque illi significent.... Sambucus maximus est omnium rerum delator." Sajnos, nem tudom kire vonatkozhat a „Barbitonsor" értelmező. Mencsik: Uo. 209 „De tot tantisque patronis, quos intra paucos Menses doctrina et opinio (?) industriae non vulgaris tibi adiunxit, cur non congratulor? me gravius etiam accusem, qui mea me απλότητι mensus intraque parietes et latibula coniciens decursum 22 Annorum nullum fere praeter Weberum ex Intimo Senatu vel compellarim vel ad Mensam eorum fuerim istaque animi contractione inepte
