Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 1135 lenő publikációk, az ingatlanvásárlások, a könyvbeszerzések, vagy a másoknak biztosított kölcsönök viszont azt sugallják, hogy anyagi helyzete nem volt tragikus, legfeljebb az elvárásainak nem felelt meg. Mindenesetre Zsámboky már ekkor felkínálta kéziratainak zömét a császárnak, és ezzel nagyjából egy időben — állítása szerint — a könyvtárosi állás létrehozásáról is tárgyalt Miksával.200 Általában azonban jellemző, hogy kapcsolata a császárral megritkult, a korábban megszokott kölcsönös gesztusok elmaradoztak, és céljait már korántsem sikerült azonnal elérnie. Mielőtt azonban Zsámboky udvari pályafutásának stagnálásából, befolyásának csökkenéséből személyére vonatkozó konklúziót szeretnénk levonni, érdemes néhány, az ítéletünket „enyhítő körülményt" felsorakoztatni. Először is, egy udvaronc hangulatát alapvetően befolyásolta, ha fizetését nem kapta meg, hiába könyörgött érte. Mint később látni fogjuk Zsámboky egyáltalán nem volt egyedül ezzel a problémával. Másodszor, figyelembe kell venni azt, amire már korábban kitértünk, hogy a kormányzás ügymenetének személyes voltából kifolyólag az uralkodóra egyre nagyobb teher hárult az évek során.20 1 Folyamatosan nőtt a literátusok nyomása is az udvarra, ráadásul Miksa „humanista köre" egyre nagyobb vonzerővel bírt. Érdemes megjegyezni, hogy Justus Lipsius éppen ebben az időben utazott Bécsbe „állásügyben", és udvari pozíciójának kieszközlését elsőként Zsámbokytól remélte.202 A császári kegyekért folyó erősödő humanista versengés már önmagában sokat levont Zsámboky személyének korábbi fontosságából. Harmadsorban Miksa egészségi állapota is fokozatosan romlott, és gyakran emiatt vált nehezebben megközelíthetővé.20 3 Jellemző, hogy ebben az időben válik kulcsfontosságú közvetítővé a császári orvos Johann Crato von Crafftheim Zsámboky és Dudith számára egyaránt. Mikor 1575-ben eldőlt, hogy a császár egy jövevényre, a németalföldi származású Hugo Blotiusra bízza könyvtárának vezetését, és ezzel új udvari pozíciót hoz létre, Zsámboky joggal érezte magát büszkeségében megsértve.204 Keserűen panaszolta el Cratónak, hogy az uralkodó mennyire figyelmen kívül hagyta döntésében az ő szakértelmét: „Ha a Császári Felség kegyeskedett volna rám bízni ezt az ügyet, melyet már legalább három éve fontolgatott, magamra vállaltam volna a Császári Könyvtár ápolásának fontos feladatát, rendet teremtettem volna, és egy olyan kollekciót hoztam volna létre, melyet számban, minőségben és rendben joggal lehetett volna sok másik elé helyezni. ... De most már ezzel nem törődöm, és nem is szeretnék vele foglalkozni, marad a saját könyveim gyűjtése és gondozása, nehogy amikor a Császár raktárából valamit előveszek, 200 Lásd az alább idézett levelét Johann Cratónak. 201 Fichtner, PS.: To rule is not to govern: the diary of Maximilian II. In: The Mirror of History. Essays in Honor of Ε Fellner. Ed. by S. Wank et al. Santa Barbara, 1988. 255-264. 202 Sambucus Johann Cratónak. Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 127. (1571. dec. 10.) 203 Fichtner: Emperor Maximilian, i. m. 206-219; Uö.: A community of illness, i. m. 208-210. 204 A történetnek számos feldolgozása létezik. Visser: Joannes Sambucus and the Learned Image, i. m. ch. 1.; Louthan: The Quest for Compromise, i. m. 53-66; Unterkiicher: Hugo Blotius und seine ersten Nachfolger, i. m. 116-119; Smital, Ο.: Miszellen zur Geschichte der Wiener Palatina. In: Festschrift der Nationalbibliothek in Wien zur Feier des 200jährigen Bestehens des Gebäudes. Wien, 1926. 771-794-, Almási: The Uses of Humanism, i. m. 72-74, 119-122.
