Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101

A MIGRÁCIÓ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KUBA KAPCSOLATÁBAN 115 gazdasági struktúrához kötődtek, amely az amerikai penetráció eredményeképpen fejlődött ki, és az USA tőke és üzleti érdekeltségeinek igényein alapult. Ezt a struktúrát támadták meg az olyan forradalmi intézkedések, mint az 1959-es agrárreform és az azt követő vagyonelkobzások. Ez a társadalmi csoport azzal a meggyőződéssel vonult száműzetésbe, hogy az Egyesült Államok nem fog sokáig megtűrni olyan diktatúrát, amely egyre inkább a kommunizmus felé hajlik. A mérsékelt Urrutia elnök 1959. július 17-i lemondása jelezte a forradalom radikalizálódását. Ezt követően hamarosan támadás érte a forradalom nem kommunista vezetőit, majd a független média és a katolikus egyház képviselői váltak céltáblává. A forradalom intézkedései súlyosan érintették a középosztályt is. Az 1960-ban lezajló vagyonelkobzási és államosítási hullám eredményeképpen a Castro-rezsim megszerezte az ellenőrzést a magánföldek és a termelőüzemek többsége felett, és ugyanakkor széleskörű politikai reformokat is bevezetett a hatalom központosítása érdekében. A polgári szabadságjogok megnyirbálása egyre terjedt, ahogyan az új rendszer betiltotta a versenyszellemben fogant politikai aktivitást, és törvényellenesnek nyilvánította a politikai ellenzéket. 1961-re a forradalmi intézkedések átalakították Kuba társadalmi, politikai és gazdasági szerkezetét, ami nem jelentett semmi jót a felső és a középosztálynak. Nem az amerikai álom vonzása, hanem a kubai valóság taszítása idézte elő ezeknek a csoportoknak a kivándorlását, és kényszerítette legtöbbjüket az önként vállalt politikai száműzetésbe, amelynek révén mindent elvesztettek, és mindentől megfosztva érkeztek az USA-ba.5

6 Az Egyesült Államok részéről 1959 januárja és 1961 januárja között nem volt szükség speciális intézkedések bevezetésére a menekültek kiáramlásának elősegítéséhez. Mivel ekkoriban a nyugati féltekéről érkező bevándorlókra még mindig nem vonatkoztak kvótakorlátozások, a kubaiakkal kapcsolatban a passzív befogadási gyakorlat szolgálta legjobban az Eisenhower-kormányzat céljait, amelynek keretében a különböző érintett hatóságok igencsak engedékenyen kezelték az általános érvényű bevándorlási szabályokat. Az USA kubai Konzuli Hivatala gyorsított és formális eljárás során adta meg a bevándorlási- és látogatóvízumokat. 1960 végén a Konzuli Hivatal a Külügyminisztériumhoz fordult útmutatásért a látogatóvízumok további kibocsátásával kapcsolatban, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy azok, akik ilyen dokumentummal hagyják el a szigetországot, az engedélyezett időtartamnál tovább tartózkodnak az USA-ban, sőt egyáltalán nem térnek vissza Kubába. Az Eisenhower- és a Kennedy-kormányzat közötti átmeneti időszakban a minisztérium úgy válaszolt, hogy pillanatnyilag senki sem érhető el a Vízumosztályon, aki útmutatást tudna nyújtani az ügyben. A Konzulátus értelmezésében ez azt jelentette, hogy a végrehajtó hatalom nem tervez korlátozást 56 Ennek a történelmi időszaknak a részleteiről ld. Philip W. Bonsai: Cuba, Castro, and the United States. Pittsburgh, University of Pittsburgh Press, 1971.; Lynn Darrell Bender: The Politics of Hostility. Hato Rey (Puerto Rico) Inter American University Press, 1975.; Hugh Thomas: The Cuban Revolution. New York, Harper & Row, 1977.; Jorge I. Domínguez: Cuba... I. m.; Wayne S. Smith: The Closest of Enemies. New York, W W Norton & Company, 1987. Az 1959-es menekültáradat első hullámával kapcsolatban ld. Virginia R. Domínguez: i. m. 21.; Silvia Pedraza-Bailey: Cuba's Exiles: Portrait of a Refugee Migration. International Migration Review, 1985/3. 4-34.; Pedraza: i. m. 413^414.; Alejandro Portes - Ramón Grosfoguel: Caribbean Diasporas: Migration and Ethnic Communities. The Annals of The American Academy of Political and Social Sciences, May 1994. 54-55., 57.; González-Pando: i. m. 18-21.; Scanlan-Loescher: i. m. 119.; González: i. m. 110-111.