Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
1126 OLGA KHAVANOVA bából" elutasításban részesültek. Közöttük volt például a fia érdekében folyamodó Szerdahelyi Ignác testőr is: „Mivel a kérelmező nem csatolta a szükséges hiteles bizonyítványt [gyermekének] képességeiről és tanulmányi eredményeiről, a jellemére vonatkozó adatokkal, megígérte, hogy ezt bemutatja, de miután ígéretét nem tartotta be, ezért kérelmét nem fogjuk megvizsgálni."8 5 Hasonló válasz várt Pongrácz Magdolnára, Fekete György ezredes özvegyére is, aki első házasságából két gyermeket nevelt, és kérve, hogy legyenek tekintettel árvaságukra, abban reménykedett, hogy beírathatja őket Budára vagy Vácra. Ugyanakkor „a kérvényező nem tudta bemutatni a szükséges tanúsítványt két fiának képességeiről és tanulmányi eredményéről, ezért folyamodványát nem fogjuk figyelembe venni."8 6 Az oktatási intézménybe történő felvétel ténye önmagában persze nem jelentette, hogy a hatóságok szemet fognak hunyni a feltétlenül szükséges képességek és a szorgalom hiánya felett. Korábban a Kancellária és Helytartótanács nem ritkán késznek mutatkoztak arra, hogy megtűrjék a fegyelmezetlen és nem jól tanuló konvertita diákot. 1773-ban a nagyszombati királyi-érseki konviktusból az állami költségek megtakarításának címén véglegesen kizárták a 18 éves Rakovszky László nemesifjút, aki az intézményben 1769 óta teljes ellátásban részesült, de „sehogy se javított az erkölcsein, és sehogy sem ért el eredményeket a tanulásban. Mivel azonban konvertita volt, a konviktusban szemet hunytak afelett, hogy az ifjú alig tudott olvasni, mivel ebben a már majdnem felnőtt korban fennállt a veszélye annak, hogy ismét akatolizmusba [vagyis akatolicizmusba - O. K] esik."87 A Magyar Kancellária 1781. évi jegyzékében pedig hangsúlyozta: „Azoknak, akik azt szeretnék, hogy felvegyék őket az akadémiára, ösztöndíjjal vagy segéllyel, be kell mutatniuk a hiteles igazolást arról, hogy tiszták az erkölcseik, eredményeket értek el a tanulásban és elég tehetségesek. Ez annak érdekében történik, hogy az [akadémiára] ne kerüljenek be olyan [fiatalemberek], akiknek ferde hajlamaik vannak, amivel sok ártatlan ifjút elronthatnak."8 8 Az érvrendszer, hogy ösztöndíj formájában miért egyik vagy másik kérelmező szolgált rá a királyi kegyességre, egészében véve a 18. század hetvenes éveiig nem ment át lényegbevágó változásokon. Ahogy a hatóságok, úgy a kérvényezők számára is, az uralkodó előtti érdemek, a krónikus szegénység, az árvaság és a katolikus hitre való áttérés továbbra is elengedhetetlen feltételei voltak annak, hogy valakit egy oktatási intézménybe felvegyenek, de ezeket a teljesen tiszteletreméltó okokat a tanulmányi sikerekre vonatkozó vitathatatlan bizonyítékokkal egészítették ki. Ha a korábbi években hivatkozni lehetett az árvák kenyerének keserű ízére, akkor most a hangsúlyt egyre gyakrabban a kitűnő tanulmányi eredményre és a kérelmező reményteljes, majdani szolgálataira helyezték. 1780-ban Nyitra vármegye nemesei a következőket írták: „A kis árvának, Forgács Miklós grófnak a sorsa, továbbá a grammatikai osztályban el-85 MOL A 39 3857/1779. 86 Uo. 4209/1779. 87 Uo. 5516/1773. 88 Uo. 5187/1781.
