Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
1124 OLGA KHAVANOVA tantárgyak körébe felvették a politikai tudományokat és a számviteltant, amelyek megtanulása lehetetlen volt az elemi matematikai és nyelvi ismeretek nélkül (a tanítás — Joseph von Sonnenfels tankönyve alapján — németül folyt). Nem véletlen, hogy az 1760-as évek közepétől a szenei politikai-gazdasági kollégiumba történő jelentkezés esetén illett közölni, hogy a kérelmezőnek megvannak-e az ott tanított tantárgyak ismeretéhez szükséges képességei és tehetsége. Azok, akik a kincstár számláján politikai és számviteltani kurzusokat hallgattak Bécsben, Szencen, Nagyszombaton és Varazsdon, királyi szolgálatba léptek. A hatóságok elképzeléseibe nem fért bele, hogy munkát adjanak a tudatlan és lusta ifjaknak. Sonnenfels kurzusa a nagyszombati egyetemen (mint mindenhol a monarchiában) eredetileg úgy épült fel, hogy a felvétel során nem az apai érdemeket, hanem kizárólag a diák felkészültségét vették fontolóra. Az ösztöndíj mértéke egyenesen függött a vizsgán elért eredménytől és az egyetemi professzor által kiállított tanulmányi bizonyítványtól. Igaz, még ennek a meritokratikus sémának is voltak filantróp vonásai. 1775-ben a császárnő azt javasolta a nagyszombati egyetem szenátusának, hogy „azok között, akiket érdemesnek találnak a segélyre, az elegendő anyagiakkal rendelkezők helyett inkább azokat jelöljék, akik szegényebbek." A Helytartótanács tanügyi bizottsága — pro és kontra mindent mérlegelve — ellenkezett: „Nem kell különösebben figyelembe venni a rászorultság nagyobb vagy kisebb mértékét, hiszen a segélyek azok számára vannak, akiket a császári-királyi rendelet alapján felveszünk valamely kurzusra. A segélyeket az anyagi helyzet figyelembevétele nélkül ítéljük oda, de mindenki számára elérhetőek, akik kitűnő eredményeket tudtak felmutatni a tanulásban, ezért mások előtt váltak érdemessé a jutalomra." A Magyar Kancellária viszont a császárnőt támogatta, feltételezve, hogy azonos tanulmányi sikerek esetén az ösztöndíjra az a méltóbb, aki szegényebb.80 Feltételezhető, hogy ekképpen a nincstelenekről való gondoskodás — amelyet mindig egy jó monarcha tulajdonságának tartottak — fokozatosan a lakosság legszegényebb rétegeit védő „modern szociálpolitika" vonásait kezdte magára ölteni. Annak megértése, hogy a tehetségesebb tanulók jobb képességekkel rendelkeznek ahhoz, hogy a jövőben hozzájáruljanak a „közjóhoz", arra késztette a hatóságokat, hogy teljes komolysággal hozzáfogjanak egy olyan átalakításhoz, melynek értelmében a bizonyítvány kötelező bemutatása a királyi ösztöndíj elnyerésének elengedhetetlen feltétele lett volna. A tanügyi bizottságnak a budai Terézia-akadémia megnyitásáról írásban megfogalmazott véleményében többek között ez állt: „Nem szabad felvenni az üres helyekre a tanulásra még éretlen gyerekeket, mivel a jövőben nekik kell majd az állam hasznos tagjaivá nőniük. A bizottság ezért szükségesnek vélte, hogy meghozza a következő rendeletet, éspedig: ha a szülők azért folyamodnak, hogy fiaikat vegyék fel az Őfelsége nevét viselő alapba, kérvényükhöz csatolniuk kell a gyermekeik tanulmányi képességeiről és sikereiről kiállított, az őket oktató professzor által aláírt bizonyítványokat."8 1 1777 nyarán ezt új határozatok követték, amelyek megszab-80 MOL A 39 690/1775. 81 Uo. 2895/1777. fol. 25.
