Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
AZ ISKOLÁZTATÁS PRIVILÉGIUMA MÁRIA TERÉZIA URALKODÁSA IDEJÉN 1123 Közel állunk az igazsághoz akkor is, ha II. Józsefnek az oktatás és az ösztöndíj-politika területén végrehajtott, a tehetséget és a szorgalmat a szociális támogatás fő kritériumává változtató radikális reformjainak forrását még Mária Terézia uralkodásnak idejében keressük. Annak mértékében, ahogy erősödik az állam beavatkozása az iskolaügybe, akként nő a hatóságok érdeke, hogy az oktatás minősége magas legyen. A tanulmányi bizonyítvány lett a garanciája annak, hogy az egyes ifjak oktatására elkülönített összegeket nem hiába pazarolták. A Ratio educationis előkészítését és életbeléptetését a Helytartótanács tanügyi bizottságán és az uralkodó által a királyi tankerületek élére kinevezett, a tanulmányi színvonalat és a szorgalmat figyelemmel követő főigazgatókon keresztül megvalósuló állami ellenőrzés jelezte.77 A szülők kérelmeikben 1777-ig még legalább azt közölték, hogy melyik osztályban tanul a gyerekük, s néha megpróbálták kedvező színben feltüntetni sikereit, sőt, az iskola hivatalos bizonyítványát is csatolták kérelmeikhez. Gyakrabban hivatkoztak a gyerek tehetségére a szülők talán akkor, amikor a szenei politikai-gazdasági kollégiumba akarták beíratni őket, mivel ott megkövetelték a német nyelv és a reáltudományok alapjainak ismeretét is, vagy abban az esetben, amikor az 1767-ben megnyitott váci Terézia-kollégiumba kívánták beíratni őket, mivel azt remélték, hogy az utóbbi a királyság példaértékű oktatási intézménye lesz. így például, 1769-ben a Magyar Kamara alacsony beosztású hivatalnokának özvegye, Puchner Borbála a következőket írta: „A legalázatosabban kérem, hogy 14 éves Ferenc fiamat jövőre vegyék fel a váci királyi kollégiumba. A Jézus Társaságának professzora által csatolt bizonyítvány szerint nem lett utolsó a tanulásban, ez pedig e tekintetben reményeket ébreszt bennünk."78 Különben a kérvények többsége így is inkább az apai érdemekre, mintsem a fiak tehetségére és képességeire apelláló korabeli gyakorlat keretei között maradt. Úgy látszik, hogy a Blatthé Teréz által 1774-ben beadott folyamodvány alighanem az egyedüli, amelyben a kérelmező, meg sem említve, hogy férje milyen tisztséget viselt a Magyar Kamarában, teljes egészében fia tehetségének szentelte levelét. Közölte, hogy gyermekét személyesen a szenei kollégium rektora tanította geometriára, de mivel a nélkülöző és szegényesen öltözött tanítványnak ez alig vált hasznára, az anyja kérte, hogy vegyék fel az alap ösztöndíjasai közé, nevezetesen „annak érdekében, hogy megtanulva a geometriát, valahogy hasznára váljon a közönségnek, és előteremtse magának a kenyérre valót."7 9 Feltételezhető, hogy a hatóságok érdeklődése a tanuló tehetsége és képességei iránt ott és akkor jelent meg, ahol és amikor az oktatás már nemcsak azért létezett, hogy „vigasztalja" a szülőt, hanem a gyerek ösztönzésének egyik formájává vált, akinek hamarosan meg kellett kezdenie az uralkodó számára végzendő hasznos szolgálatokat. A hatóságok elsősorban azokban az esetekben fordítottak kitüntetett figyelmet a tanulmányi eredményre, amikor a tanított 7' Madzsar Imre: Első tankerületi beosztásunk keletkezése. Magyar Pedagógia 31. (1922: 6. sz.) 88-93. 78 ÖStA H KA UC Fasc. 41. 787. Stiftungen. Nr. 113, ex Oct. 1769. fol. 380. 79 Uo. 788. Stiftungen. Nr. 108, ex Sept. 1774. fol. 292.
