Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
A MIGRÁCIÓ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KUBA KAPCSOLATÁBAN 113 Menekültközpontot, nem született tervszerű szövetségi szintű válasz a kubai exodusra. Az események tervezése helyett az USA csak reagált a történésekre. A bevándorlási hullám kezdetén nem hajtottak végre semmiféle tengerentúli szűrést, vagyis a beléptetés előtt nem végeztek biztonsági ellenőrzést, nem határozták meg, hogy a bevándoroltaknak milyen készségekkel és képesítésekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy munkát vállalhassanak, továbbá nem dolgoztak ki semmiféle földrajzi elosztási vagy letelepedési stratégiát. Ehelyett az Egyesült Államok passzív befogadási politikát követett, amelyet liberális befogadási intézkedések jellemeztek.4 8 A humanitárius okok mellett ez a nagylelkűség a kubai politikai menekültkérdés jól ismert dinamikáján és azon a várakozáson alapult, hogy a Castro által létrehozott kubai helyzet nem lesz hosszú életű. Az amerikai szempontok csak 1961 januárját követően változtak meg, amikor is az Egyesült Államok megszakította diplomáciai és konzuli kapcsolatait Kubával, és a hidegháború jegyében állandósult a két ország közötti ellenségeskedés. Az amerikai fél ekkor dolgozta ki azt a stratégiát, amellyel a bevándorlási eljárásokat a külpolitika eszközeként használhatta fel Kuba ellen.49 A kubai migrációt 1961 januárjától a hidegháború alatt szinte mindvégig olyan eszközként kezelték, amellyel fokozni lehetett a kubai rendszer instabilitását. Ε külpolitikai cél elérése érdekében 1961 és 1966 között léptették életbe azokat az alapvető adminisztratív és törvényi módosításokat, amelyek a kubai bevándorlás megkönnyítését szolgálták. Ugyanakkor a külpolitika és a bevándorláspolitika összefüggésének a hátterében meghúzódó stratégiai és ideológiai megfontolások központi szerepet játszottak a kubaiak pozitív fogadtatásában. A menekültek stratégiai értéke két tényezőn alapult: a Castro-rendszer megbuktatásán és destabilizálásán. Először is - a történelmi tapasztalatok alapján - a kubai beáramlást olyan ideiglenes jelenségnek tekintették, amely stratégiai szempontból „előre jelezte Castro hivatalból való kényszerű eltávolítását a menekültek segítségével"50 minélfogva ez a hirtelen és egyre növekvő népességmozgás a menekültek többségének hazatérésével fog végződni. Ennek értelmében a menekültáradat „saját magát szünteti majd meg, és megszabadítja az Egyesült Államokat a kubai kormánytól, és ezáltal a kubai bevándorlóktól is."5 1 Másodszor azzal, ha az Egyesült Államok elszívja a kubai forradalmi rezsimtől az értelmiségiek és a szakmunkások által képviselt alapvető emberi erőforrásokat, súlyos csapást mér a kubai gazdaságra, aláássa azt, és politikai instabilitást eredményez. A nagylelkű bevándorlási politika fenntartása mellett szólt az az érv is, hogy a szabadsághoz vezető út biztosításával, az USA bátoríthatja a Castro-rendszerrel szembeni folyamatos ellenállást, és megakadályozhatja, hogy a kubaiak hozzászokjanak a kommunizmushoz. A menekültáradatnak a Castro-rendszer megbuktatását elősegítő stratégiai értéke azonban hamarosan csökkenni kezdett a disznó-öbölbeli invázió kudarcát követően, és még inkább a rakétaválságot lezáró kompromisszumban foglalt benemavatkozási ígéret után. Mindazonáltal az emigrációnak a Castro-rezsimet gazdaságilag és politikailag destabilizáló értéke továbbra is fontos érv maradt, ami az 1970-es években 48 Scanlan-Loescher: i.m.118-120. 49 Engstrom: i. m. 16. 50 Scanlan-Loescher: i. m. 118. 51 Jorge 1. Domínguez: Cooperating... I. m. 39.
