Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105

AZ ISKOLÁZTATÁS PRIVILÉGIUMA MÁRIA TERÉZIA URALKODÁSA IDEJÉN 1107 elsősorban az állam szükségletei és igényei szabták meg — tette a központi szervek reformintézkedései sikerének zálogává. Grete Klingenstein meggyőzően mutatta be, hogy az udvar által diktált merev szabályozások fokozatos bevezetése az oktatás összes szintjén és formájában (a képzés tartalma és ideje, a szakvizsgák kötelezettsége stb.), és ennek következményeként az azonos tudással és készségekkel, továbbá bizonyos mértékben nézetekkel és meggyőződéssel rendelkező bürokratikus apparátus (többek között a bírósági, városi, vidéki és más hivatalnokok) képzése készítette elő a megfelelő talajt a Habsburg-ház tartományainak tényleges homogenizációjához.11

Ugyancsak ő jegyezte meg jogosan, hogy a nemesség „funkcionális haszontalansága" a társadalomban — ahol a vezető tisztségek elfoglalásának feltételeként egyre nyomatékosabban megkövetelték a tudást és a szakmai felkészültséget — előre meghatározta a bécsi udvar kiemelt gondoskodását a kiváltságos rend oktatásának minősége iránt.12 Ennek eredményeként az elit iskolák számára feladatul szabták, hogy őrizzék meg a nemesség rendi különállását az oktatás sok tekintetben egyedülálló stílusán keresztül, amely lehetővé tette számukra, hogy a kellően „hasznos" ismeretekkel felvértezve, „utolérhetetlenek" legyenek az egyetemi diplomával rendelkező egyszerű emberek tömegei számára.1

3 A 18. század közepén az iskolaügy irányítása a Habsburg Monarchiában a katolikus egyház kezében volt, és a Jézus Társaságának ellenőrzése alatt állt. A tanítás egységes, az 1599-ben jóváhagyott, Ratio studiorum néven ismert tanterv, és az egyes rendtartományok számára speciálisan kidolgozott, részletesebb módszertani tananyag alapján zajlott.14

Az uralkodó nem nagy számú előjogai közé tartozott az ún. királyi ösztöndíjak szétosztása, nevezetesen az ellenreformáció időszakában alapított kollégiumokban és konviktusokban. Magyarországon 1724-től ezzel a Magyar Királyi Helytartótanács melletti kegyes alapítványügyi bizottság (Comissio piarum fundationum) rendelkezett. Az esetek többségében ezek az ösztöndíjak, mint a monarchiában mindenütt, nem voltak mások, mint régen elértéktelenedett vagyonokból származó jutalékok.1

5

Annak ellenére, hogy az 1548. évi 12. törvénycikk engedélyezte a törvényes tulajdonos nélkül maradt egyházi vagyon felhasználását a „közoktatás" szükséglete-11 Grete Klingenstein: Despotismus und Wissenschaft. Zur Kritik norddeutscher Aufklärer an der österreischischen Universität 1750-1790. In: Formen der europäishen Aufklärung i. m. 126-157. 12 Grete Klingenstein: Der Aufstieg des Hauses Kaunitz. Studien zur Herkunft und Bildung des Staatskanzlers Wenzel Anton. Göttingen 1975. 131-148.; Uö: Vorstufen der theresianischen Studienreformen in der Regierungszeit Karls VI. Mitteilungen des Instituts für Osterreichische Geschichtsforschung 76. (1968) 354. 13 Hans-Georg Herrlitz: Studium als Standesprivileg. Die Entstehung des Maturitätsproblem im 18. Jahrhundert. Lehrplan- und gesellschaftgeschichte Untersuchungen. Frankfurt a. M. 1973; Reinhard A. Müller: Aristokratisierung des Studiums? Bemerkungen zur Adelsfrequenz an süddeutschen Universitäten im 17. Jahrhundert. Geschichte und Gesellschaft 10. (1984) 31-46. 14 Johann Kelle: Die Jesuiten-Gymnasien in Österreich. Vom Anfange des vorigen Jahrhunderts bis auf die Gegenwart. Prag 1873. 15

Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon a 18. században. Budapest 1881; Fináczy Ε.: A magyarországi közoktatás i. m. I. köt.; Szentpétery Imre: A bölcsészettudományi kar története, 1635-1935. Budapest 1935; Eckhart Ferenc: A jog- és államtudományi kar története, 1667-1935. Budapest 1936. passim.