Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065
1082 KRÁSZ LILLA Több megye úgy próbált könnyíteni saját magán, hogy az első évben 1785-ben elkészített egy többé-kevésbé reális tabellát, a későbbiekben pedig csupán ennek adatait variálgatta. A tabellák további útja a főszolgabírótól vagy az alispántól a kerületi főispánhoz vezetett, aki ezeket többnyire változatlan formában megküldte a Helytartótanács egészségügyi osztályának. A Departamentum Sanitatis feladata volt a tanulságok levonása, javaslattétel. A gyakorlatban azonban csak tömörítették a tabellákhoz fűzött narratív értékelés megállapításait. Gyakran még az előző ciklus adatait sem vetették össze az új tabellákéval. A vármegyék, illetőleg maguk az orvosok így legfeljebb egy egy-két oldalas helytartótanácsi leiratban értesülhettek sokszor emberfeletti munkájuk értékeléséről, további teendőikről. Néhány esetben még az is előfordult, hogy az orvosok ezekben az igencsak lakonikus hivatalos iratokban saját mondataikat olvashatták újra. A vármegyék a helytartótanácshoz írott panaszos leveleikben is utalnak arra, hogy odafönt nem értékelik kellőképpen a tiszti orvosok, a sebészek, a bábák — különösen a minősítési ívek kitöltésében végzett — munkáját.4 1 A fennmaradt levéltári források azt mutatják, hogy ebben a kezdeti időszakban a Helytartótanács munkája inkább a helyzet felmérésére korlátozódott. A Helytartótanács számvevőségének feladata volt, hogy beérkezett minősítési ívekben feltüntetett, államilag fizetett, a vármegye vagy a szabad királyi városok alkalmazásában dolgozó, szakszerűen kiképzett orvosok, sebészek, borbélyok, patikusok és bábák számszem összesítését elvégezze. Az elkészült tabellát a számvevőség aztán továbbította az egészségügyi ügyosztálynak, ahol az illetékes szakreferensek országos kitekintésben reális képet formálhattak arról hol van hiány, milyen ellentmondások illetőleg eltérések vannak a fizetések összegében (9. táblázat). 1787-től kezd a rendszer a legfelsőbb vezetés szintjén szakmai szempontból nézve sokkal gondosabbá válni. II. József 1786 őszén elrendelte — a már bejáratott osztrák mintát követve — az országos főorvosi hivatal felállítását. Az országos főorvost (protomedicus regni) közvetlenül a Helytartótanácsnak volt alárendelve és egyúttal a pesti orvosi fakultás dékánja volt, tagja továbbá a Helytartótanács tanulmányi és kegyes alapítványi bizottságának. Feladatai közé tartozott — többek között — az egészségügyi alkalmazottakról készített minősítési ívek átnézése, és általában minden szakkérdésben a hatékony, átgondolt tanácsadás. A Helytartótanácsnál 1738-tól, az egészségügyi bizottság felállítása óta bevett gyakorlat volt, hogy fontos döntések előtt kikérték a bizottság állandó egészségügyi tanácsosának szakorvosi véleményét. Később, 1770-től az 41 A Helytartótanács minősítési ívekre adott meglehetősen formális reakciója gyakorlatilag éveken keresztül változatlan volt. A rövid, néhány soros leiratokban általában az 1770. évi egészségügyi normatíva sebészek, borbélyok, patikusok, bábák vizsgakötelezettségeiről szóló részére hivatkoztak, majd megállapították, hogy az adott törvényhatóságban kevés az előírásoknak megfelelően vizsgázott gyógyító. Végül utasították a megyéket és városokat, hogy a jövőben csakis az előírásoknak megfelelően vizsgázott gyógyítót alkalmazzanak. Egy kiragadott példa: Selmecbánya az 1785-1786. évi conduitlistáira a Helytartótanácstól a következő választ kapta: „aus (...) Conduitlisten bemerket worden ist, daß in dieser Stadt [vagy Komitat] annoch einige ungeprüfte Wehemütter vorfindig sind; so wird diesen Stadtmagistrat [vagy Komitat] hiemit aufgetragen: sich anstatt diesen ungeprüften mit vorschriftsmäßig examinirten Subjecten zu versehen. " MOL C 66 Nr. 1. pos. 51/1787.
