Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065
ORVOSI TUDOMÁNYOK A 18. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1081 franciaországi utazás terméke, ahol József találkozott Turgot-val, aki megismertette őt a már kipróbált szisztémával, vagyis a táblázatos kimutatások rendszerével.4 0 Magát a szisztémát birodalmi szinten minden bizonnyal id. Karl Zinzendorf dolgozta ki. Az egészségügy területén 1783-ig — a Helytartótanács átszervezéséig— gyakorlatilag ez ügyben nem történt semmi. 1783-ban jelennek meg az első egészségügyi jelentések, amelyeket a megyei tiszti orvosok készítettek el, de szakszerűen kitöltött minősítési íveket — néhány felvidéki megyétől eltekintve — nem találunk. II. József 1785. október 31-én ismételten elrendelte minden törvényhatóságban az éves minősítési ívek elkészítését. Ez nem sokkal a kerületi rendszer létrehozása után történt. 1785-ben kibocsátott rendeletével Magyarországot, Horvátországot, Szlavóniát 10 + 3, közel azonos nagyságú adminisztratív kerületre osztotta fel. A szisztémaváltás korszerű, racionális és természetes volt. A magyar rendek azonban az uralkodónak ezt a lépését sohasem bocsátották meg. A kerületek élére királyi főbiztosokat, azaz főispán-komisszáriusokat állított, megszűntetve ezzel a vármegyék önkormányzatát, a szabad királyi városok, valamint a kiváltságos kerületek privilegizált helyzetét. A kerületi biztosok ezentúl munkájukban az alispánjaikra támaszkodtak, azok pedig a szolgabíráikat és ezek helyetteseit az alszolgabírókat kurrentálták. A folyó ügyek intézésében az új bürokratikus háló a falusi bírákig terjedt. Mivel a minősítési ívek leadási határideje 1786. február 1. volt, az idő rövidsége miatt csak igen kevés törvényhatóság tudott eleget tenni a feladatnak. Ez persze egyáltalán nem meglepő! Egy-egy tabellával ellátott jelentés hosszú utat tett meg, amíg eljutott a Helytartótanácsig. A megyei főszolgabíró ill. az esküdtek a megyék tiszti orvosaitól kapták meg a tabellákat. Maga a megyei tiszti orvos a neki alárendelt járási orvosoktól, vagy sebészektől gyűjtötte be a szükséges adatokat. Arra is akad példa, hogy az érdemi adatgyűjtő munkát a szakember helyett a helyi bíró, a helyi pap, vagy éppen maga az írástudó diplomás bába végezte el. Az adatok összesítése a megyei tiszti orvos feladata volt, de mivel néha több hónap is eltelt az egyes járási részadatok beérkezése között, sokszor csak félkész, hiányos tabellát továbbított a főszolgabíróhoz. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen egy-egy „adatgyűjtőnek" orvosnak, sebésznek vagy bábának sok egyéb más teendői mellett sokszor 50-60 kilométeres körzetet is be kellett járnia, hogy megszerezze a szükséges információkat. A szándék nemes volt, csak éppen például sűrűn lakott vármegyékben a feladat végrehajtása volt majdhogynem reménytelen. A helyzetet tovább nehezítette a nyelvrendelet kibocsátása. Különösen a színmagyar megyékben ütközött nagy ellenállásba: itt vagy nem tudtak németül, vagy pusztán patriotizmusból szabotálták a német nyelv használatát. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy egyes megyék (pl. Szabolcs, Borsod, Nógrád, Somogy) évekig egyetlen jelentést és minősítési ívet sem küldtek. 40 Hans Wagner·. Die Reise Josephs II. nach Frankreich 1777 und die Reformen in Österreich. In: Österreich und Europa. Festgabe für Hugo Hantsch zum 70. Geburstag. Köln-Wien-Graz 1965. 221-246.
