Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065
1080 KRÁSZ LILLA század közepén „született meg". Mária Terézia 1752-ben elrendelte, hogy minden megye alkalmazzon jól képzett orvost „ki lehetőleg a megye székhelyén lakjon, a szegény népnek ingyen rendeljen, kézi gyógyszertárát rendben tartsa, beosztott gyógyítónak munkáját ellenőrizze."3 8 ezzel az utasítással a vármegyei tiszti orvosi hálózat alapjait teremtette meg. Az egymással is szoros kapcsolatban álló orvosok intézményes rendszere, pontos munkaköri leírásuk, feladatkörük írásos rögzítése azonban csak a jozefinus időszakban történet meg (8. táblázat). A Magyar Országos Levéltár Helytartótanácsi Levéltárban található az a rendkívül gazdag állag, a Departamentum Sanitatis, amely országos kitekintésben enged bepillantást a magyarországi egészségügy helyzetébe. Az anyag 1783-tól tartalmazza a megyei tiszti főorvosok Helytartótanácshoz beküldött éves narratív jelentéseit és az ezekhez csatolt táblázatos kimutatások formájában elkészített ún. minősítési íveket (Conduitliste). II. József nyelvrendeletének kibocsátásáig, 1784-ig a jelentéseket latinul, majd kötelezően németül írták. Az első pillantásra szürke adathalmaznak tűnő — térségünkben új tudománynak számító — statisztikai módszerrel készített táblázatos kimutatások a központi hivatalok számára nélkülözhetetlen ismeretekkel szolgáltak a vármegye egészségügyi személyzetéről, orvosokról, sebészekről, borbélyokról, patikusokról, bábákról. A megyei orvosok a minősítési ívek első részében a gyógyítók személyi adatait (név, lakhely, születési hely, vallás, életkor, családi állapot, tanulmányok, korábbi szolgálat, fizetés, nyelvismeret), a második részében az illető jellembeli tulajdonságaira, szakmai rátermettségére utaló jelzőket tüntettek fel. 1785 és 1790 között eltelt mintegy hat évből összesen 140 minősítési ív áll rendelkezésünkre (2. kép). A Helytartótanács munkájában döntő változást hoztak II. József 1783-ban és az azt követő években bevezetett reformjai, amelyek a Helytartótanács szervezetére, hatáskörére és ügyintézési módjára egyaránt kiterjedtek. A reformok alapvető célja II. Józsefnek az a törekvése volt, hogy a Helytartótanács ügyintézését gyorsabbá, egyszerűbbé, pontosabbá tegye. Az ügykörök elkülönítésére megszervezte a Departamentumokat. Az ügyosztályok állandó, fizetett, magasan kvalifikált szakembergárdával dolgoztak. Ezen keretek között jött létre a Derpartamentum Sanitatis, amely a korábbi Sanitätskommission feladatait vette át. Az 1770-ben kiadott egészségügyi normatíva (Sanitätsnormativ) rendelkezéseinek végrehajtását az 1724-ben létrehozott Helytartótanács távolról sem tudta kellően ellenőrizni. II. József célja a. Departamentum Sanitatis létrehozásával elsősorban e fogyatékosságok megszüntetése volt. II. József már 1780-ban — röviddel a trónra lépése után — minden megyében elrendelte az éves minősítési ívek elkészítését.3 9 A cél: egyrészt minden hatóság ismerje meg az alárendelt tisztségviselőket, hogy üresedés esetén a „valódi érdemeket és a rátermettséget lehessen figyelembe venni", másrészt ellenőrizni ezek munkáját. Az ötlet és a módszer valószínűleg még az 1777. évi 38 Linzbauer, F. X.: Codex i. m. II. köt. 280. 39 MOL A 39, Magyar Kancelláriai Levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Acta generalia 6549/1780.
