Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
110 SZABÓ ÉVA ESZTER dorlást annak érdekében, hogy fokozzák azokat a belső feszültségeket, amelyek végül felgyorsíthatják a politikai átmenet folyamatát.3 9 Bár a bevándorlás számottevő csökkentése nem következett be, az USA és Kuba között létrejött 1994-es és 1995-ös migrációs egyezmények az Egyesült Államok kubai bevándorlással kapcsolatos álláspontjának alapvető változását jelezték, vagyis azt, hogy a jövőben az USA nem fogja rendkívüli beléptetésben részesíteni az illegális bevándorlókat, valamint hogy a tengeren elfogott kubaiakat közvetlenül Kubába fogják visszavinni.4 0 A hidegháború utáni migrációs változások fényében nyilvánvalóvá válik, hogy a Kuba elhagyására vonatkozó döntés végső soron soha nem az elégedetlen kubaiak kezében volt. Sőt, még csak nem is a Castro-rendszer által bevezetett kiléptetési szabályok határozták meg döntően, akármennyire fontosnak bizonyultak is ezek a szabályok az áradat felduzzasztása vagy visszaszorítása szempontjából. A kubai migránsok sorsa alapvetően mindig az amerikai kormány fogadókészségétől függött.4 1 Ez a tényező pedig elvezet bennünket ahhoz a harmadik okhoz, amely miatt kiemelkedő fontosságú az 1959-1966 közötti időszak tanulmányozása. 1966-ra a kubai menekültek befogadásához és elhelyezéséhez szükséges összes lényeges jogi és szervezeti forma kiépült az USA-ban, ez a tény pedig megkönnyítette és elősegítette a további népességmozgást. Ez az időszak a külpolitika és bevándorláspolitika összefonódásának klasszikus éveihez, vagyis a tömeges migráció kezdeti fázisához kapcsolódik, amelynek során a történeti-strukturális és politikai tényezők domináltak. Még lényegesebb azonban az, hogy ez az időszak adta meg a két ország közötti jövőbeli migrációs kapcsolatok alaphangját, amelyet az Egyesült Államok külpolitikai érdekei határoztak meg a hidegháború 39 Ld. pl. Edward Gonzalez: Cuba Adrift in a Post-Communist World. In: Cuban Communism.. I. m. 745. 40 Az egyezmények biztosították, hogy „a Kubából az Egyesült Államokba irányuló teljes legális migráció minimum 20 ezer kubait jelent évente [amint azt először az 1984-es migrációs egyezmény is lefektette - Sz. E. E.], amelybe nem tartoznak bele az USA állampolgárok közeli hozzátartozói". Emellett 1994-ben és 1995-ben három jelentős újítást is bevezettek. Az 1994-es egyezmény úgy rendelkezett, hogy az USA-nak be kell szüntetnie azt a gyakorlatát, hogy „rendkívüli beléptetést és tartózkodási engedélyt (parole) biztosít az összes olyan kubai bevándorlónak, aki szabálytalan módonjut be az Egyesült Államok területére", továbbá az USA Parti Őrsége által a tengeren kimentett bevándorlók nem léphetnek be az Egyesült Államokba, hanem az ország területén kívül található biztonságos menedékhelyre szállítják őket, ami elsősorban az USA guantánamói és panamai katonai bázisait jelenti. Cserébe a kubai kormány vállalta, hogy „hatékony lépéseket tesz annak érdekében, hogy minden lehetséges eszközzel, főként a meggyőzés eszközeinek alkalmazásával, megakadályozza az ország nem biztonságos elhagyását", vagyis megakadályozza az illegális kivándorlást. Az 1995-ös egyezmény ennél még tovább ment, amikor mindehhez hozzátette, hogy „az Egyesült Államok vissza fogja küldeni Kubába azokat a tengeren elfogott kubai bevándorlókat, akik be akarnak lépni az USA területére. Hasonlóképpen a Guantánamóba illegálisan belépő bevándorlókat szintén vissza fogják toloncolni Kubába." Az 1994. szeptember 9-én New York-ban aláírt közös kommüniké és az 1995. május 2-án Washingtonban aláírt közös nyilatkozat szövegét idézi Rodriguez Chávez: i. m. 165-167. és 171-172. Fontos azonban megjegyezni, hogy bár az 1995-ös egyezmény értelmében a tengeren feltartóztatott kubaiakat valóban visszafordítják Kubába, azoknak akik elérik az amerikai partokat, engedélyezik, hogy az USA-ban maradjanak. (Ez az ún. „vizes láb" [wet feet] kontra „száraz láb" [dry feet] politikája.) Mi több, az 1966 óta még mindig hatályban lévő kubai státus-kiigazítási törvény értelmében, egyéves amerikai tartózkodást követően a kubai bevándorlók határátlépésük módjától függetlenül letelepedett státust (permanent resident alien) kaphatnak. Ilyen elbánásban semmilyen más bevándorló csoport nem részesül az Egyesült Államokban. 41 Erről az aspektusról ld. még Jorge I. Domínguez: Cuba: Order and Revolution. Cambridge (Mass.) Belknap Press, 1978. 140.
