Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065

1074 KRÁSZ LILLA — alkalmazása révén.2

1

Fontos szerepet kapott a helyes életvezetési szabályok betartása: testmozgás és különböző diéták elrendelésével.2

2 Sok ellentmondás, tévhit uralkodott az egyes betegségek diagnosztizálása terén - tegyük hozzá sokszor még a tanult orvosok körében is. A II. József-kori orvosi jelentések tele vannak az ország legkülönbözőbb részeiből származó félrediagnosztizált és félrekezelt esetleírásokkal. Ez nem csoda, hiszen egyértelmű kivizsgálási és kezelési protokollok, az élő emberi testbe betekinteni képes műszerek (ultrahang, CT stb.) hiányában, a tanult és nem tanult gyógyító egyaránt csupán ösztöneire, tapasztalataira támaszkodhatott. A jelentések így nemcsak a diplomás orvos és tanulatlan gyógyítók véleménykülönbségeinek esetleírásokba foglalt dokumentumai, hanem orvos és orvos közötti szakmai konfliktusok lenyomatai is. Vietoris Dávid, Sáros megye tiszti orvosa például 1786-ban a Helytartótanácshoz küldött, különös gonddal, havi bontásban elkészített jelentésében több helybéli, tragédiával végződött, félrediagnosztizált betegről számolt be. 1786 júniusából a következő esetet találjuk: egy 24 év körüli eperjesi nő, aki nem régen ment férjhez, és a helyi orvos TErnst Christian Krieger] állítása szerint állapotos volt, mosás közben összeesett. Az asszony családja rögtön Vietoris doktorért hivatott, aki megvizsgálta és eret vágott, majd megállapította, hogy szó sincs terhességről. Méhében alvadt vércsomókat talált, tüdeje, melle, hasa pedig tele volt vízzel. Az asszonyon már nem lehetett segíteni. Vietoris diagnózisa szerint a nő két nappal később bekövetkezett halálát vízibetegség okozta.23 21

A testnedvek elvezetése mint terápiás módszer minden olyan gyógyító eljárást magában foglal, aminek segítségével megkísérlik eltávolítani a megbetegedett testnedveket, illetve a testnedvekből a materia peccanst, a megbetegítő anyagot. A nedvelvezető intézkedések célja a test megtisztítása a megromlott vagy fölösleges nedvektől A hajtószerek és klistélyek (beöntések) az „alulról" tisztítást szolgálják, míg a „felülről tisztítás a hánytatószerek feladata. A vizelethajtó- és izzasztószerek távolítják el azokat a méreganyagokat, melyek már lerakódtak a szervezetben. Az érvágás az elvezetés hagyományos módszere. Egy felszíni véna megnyitásával (uenaesecti), amely az érvágásra különösen alkalmas helyen található, vért szívnak le a megbetegedett testből. A köpölyözés a vérmennyiség szabályozására, illetve elosztására szolgáló eljárás. Egy köpölyben — többnyire üveglombikban — lángon fölmelegítik a levegőt. Amikor a bőrre helyezik, ezek a gömböcskék a hajszálerekből kiszívják a vért. Az ún. „száraz köpölyözés"-nél a vér eloszlik a bőr alatt, a „nedves köpölyözés"-nél a bőrt előbb megkarcolják úgy, hogy a szívás során a vér, illetve a folyadék kicsordul. A vérszívó piócák, akárcsak az érvágás vagy a köpölyözés, szintén a vérelvonást szolgálják. Karl Ed. Rothschuh: Konzepte der Medizin in Vergangenheit und Gegenwart. Stuttgart 1978. 185-198. 22

A diétakúrák a fent taglalt, a testnedvek elvezetését szolgáló eljárásokkal kombinálva a nedvek megtisztítását, s így a betegségek megelőzését szolgálják. Az első magyar nyelvű dietetikai kézikönyvet a Marosvásárhelyen működő főorvos, Mátyus István (1725-1802) adta ki. A kétkötetes munka Diaetetica címmel 1762 és 1767 között látott napvilágot, amely egyúttal a későbbi, 1783-1793 között megjelent nagy hatkötetes Ο és Új Diaetetica-jánák tudománytörténeti hátterét adta. Ez a két munka nagyszerű eredménye a magyarországi orvosi felvilágosító irodalomnak. Mátyus korának természettudományos ismereteit enciklopédikus jelleggel foglalta össze. Ε hasznos, gyakorlati ismereteket tartalmazó kötetek mindenekelőtt az egészséget belülről és kívülről meghatározó tényezőket és a velük kapcsolatos étrendi előírásokat a dietétika Galénosz idejében kialakult klasszikus rendszere szerint tárgyalják. A jeles orvosdoktor művének megírásakor a legkiválóbb enciklopédikus hagyományokhoz kapcsolódott. Mátyus műve Apáczai Csere János 17. század közepén írott munkájának, a Magyar Encyclopaediá-nak méltó folytatása. Szlatky Mária: A jó egészség megtartásának módjáról. Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ο és Új Diaetetica című műveiből. Budapest 1989. 447^188. 23

MOL C 66 Nr. 1. pos. 45. fol. 284-292/1787.