Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065
1070 KRÁSZ LILLA démikus orvosoktól az okleveles bábákig — szinte kizárólag szabad királyi városokban nagyobb mezővárosokban telepedtek le, szolgáltatásaikat arisztokrata családok, birtokos nemesek és városi középrétegek (értelmiségiek, tehetősebb kézművesek, kereskedők) vették, vehették igénybe. Az ország lakosságának nagy többségét kitevő, mezővárosok, falvak, tanyák világát benépesítő közember, a „gemeiner Mann" — legyen az paraszt, egyszerű kézműves stb. — betegség esetén a nem hivatalos gyógyítók mindenütt fellelhető népes táborából választott magának valamilyen specialistát. Sok esetben még a nemesi körökbe tartozók is tőlük kértek segítséget. A 18. század közepétől birodalmi és országos szinten egyre gyakrabban kibocsátott egészségügyi rendeletek ezeket a hivatalos képzettséggel nem rendelkező, egyes betegségekre specializálódott gyógyítókat egységesen kuruzslónak nevezik, pontosabban bélyegzik meg.14 A megbélyegzés sok esetben talán nem is volt jogos. Tevékenységük fiziológiai részét rutinból, évszázadokon keresztül összegyűjtött és kipróbált, apáról-fiúra átörökített tapasztalattal, szinte ösztönösen beidegződött mozdulatokkal, de mindenképpen nagy empátiával végezték. A paciensek körében szolgáltatásaik igénybevételekor az anyagi megfontolásoknál talán sokszor többet számított a beléjük vetett bizalom. A korszak tanult szakemberei, orvosok, sebészek, patikusok, okleveles bábák számára a mindenütt felbukkanó és minden időben elérhető nem hivatalos specialisták népes tábora nagy kihívást és nem utolsó sorban versenytársakat jelentettek. Conrád András és Czepecz János Sopron város orvosai 1786-ban a Helytartótanácshoz küldött egészségügyi jelentésükben arra panaszkodnak, hogy a városban 1785-ben regisztrált összesen 410 halálesetnek kevesebb, mint a felénél vettek igénybe képzett gyógyítót. A két doktor a jelenség okát egyrészt a 14 A Magyarországon működő gyógyítók tevékenységének első országos rendezése Torkos Jusztusz János, Pozsony város főorvosának nevéhez fűződik. 1745-ben jelent meg gyógyszerészeti árszabványa, a Taxa Pharmaneutica Posoniensis, amelyet a Helytartótanács megbízásából — a hatályos egységesítő rendelkezések értelmében a prágai és bécsi árszabások figyelembevételével — latin, magyar, német és szlovák nyelven szerkesztett. Torkos munkájában az egyes egészségügyi szolgáltatások árának rögzítésén kívül pontosan behatárolta a legitim gyógyítók körét és pontokba szedett munkaköri leírást adott kötelezettségeikről. Az árszabvány különböző gyógyítókra (orvosok, sebészek, borbélyok, patikusok, bábák) vonatkozó instrukcióit 1. Linzbauer, F. X.: Codex i. m. II. köt. 214-220. 1755-ben került kiadásra a Planum regulationis in re sanitatis. A tervezet a Helytartótanács külön bizottságának munkája, amelyet Perbegh Károly egészségügyi tanácsos dolgozott ki. A tervezet kötelezővé tette, hogy minden Magyarországon működő hivatalos és nem-hivatalos gyógyítóról jegyzéket kell vezetni. Részletesen rendelkezett a városokat látogató okulisták, kő- és sérvmetszők, foghúzók hatósági ellenőrzéséről, eltiltotta őket a belső kezelések végzésétől, továbbá utasította a városi, megyei hatóságokat, hogy csak a legnagyobb óvatossággal adjanak ki számukra hivatalos bizonyítványt a végzett műtétekről. Linzbauer, F. X.: Codex i. m. II. köt. 303. A következő fontos dátum a legitim-illegitim gyógyítók tevékenységének normatív szabályozása területén 1770, az egészségügyi normatíva kibocsátásának esztendeje. A normatíva az első magyarországi, császári dekrétummal kiadott részletes egészségügyi jogszabály. A rendelet kidolgozásában részt vett Gerard van Swieten, Chenot Ádám, Erdély királyi főorvosa és Sgolanits József, Pozsony vármegye főorvosa. A rendelet kísérletet tett arra, hogy a különböző szinten működő gyógyítók vizsgakötelezettségeit a Monarchia minden területén egységesen szabályozza, megteremtse a szakszerű képzés intézményes feltételeit, valamint létrehozzon a normatíva rendelkezéseinek tényleges végrehajtására egy szakemberekből álló hálózatot. A normatíva teljes latin nyelvű szövege: Linzbauer, F. X.: Codex i. m. II. köt. 535-571.
