Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065

1068 KRÁSZ LILLA nek tilos a belső bajok kezelése, éppúgy az orvosdoktoroknak sem szabad olyan betegségek kezelését elvállalni, melyek a sebészet körébe tartoznak."5 Akadtak hírnevesebb orvosok, akik időről-időre körutakat tettek az országban, hogy jó tanáccsal lássák el a szenvedőket. Külön kiemelendő Zólyom és Turóc megyék főorvosa, Moller Károly Ottó személye, akit a debreceni orvosdoktor, Weszprémi István híres négy kötetes orvos-biográfiájában6 méltán nevezett „Hippokrates Hungaricus"-nak. A Selmecbányái orvos évente kétszer — tavasszal és ősszel — végigjárta egész Felső-Magyarországot, Pest megyét és a Tiszántúlt.7 Különösen arisztokrata és nemesi körökben — kimutathatóan már a 16. századtól — igen elterjedt szokás volt a levelezés útján, látatlanban való gyógykezelés. Az orvos nemcsak tanáccsal és kezelési utasítással látta el a beteget, hanem mindjárt a megfelelő gyógyszereket is elküldte, biztosítva távoli paciensét, hogy maga is jelen volt, amikor rendelése szerint a gyógyszerész a medikamentumot elkészítette, sőt maga is kipróbálta és meggyőződött jótékony hatásáról. Ezek a tanácsok vagy utasítások {Pro-memoriák) sok esetben terjedelmes orvosi értekezések formáját öltötték. Bár alapvetően magánlevelekről van szó, de ezek az írások orvosi irodalmunknak egy sajátos, rendkívül életszerű, a mindennapi empirikus gyakorlat és a korszak alkalmazott tudományos terápiaformáinak egyedi esetekre szabott sajátos ötvözetű műfaját alkotják. Perliczy János Dániel8

Nógrád megye főorvosa 1738-ban például több egymást követő terjedelmes levélben instruálta Teleki László grófot és hitvesét Ráday Esztert, az akkor hideglelésben és lépfájdalmakban szenvedő csecsemő László fiúk ápolására vonatkozóan: „Minthogi Latzi Urficskánál nemcsak hideg lelisre, de mostanában (...) a lépnek szorulására is kell reflectálni, tehát szükséges lészen most azon zöld tincturábul még vagi két napig eginehányszor tiz-tiz cseppenkint herbathébe beadni és valahányszor álmábul felkél, vagi levest vagi meleg herbathét utána adni. Arra pedig vigyázni kell hogi legaláb minden nap széke legien és ha obstructioi volnának akkoron kellene vagi pézma golyóbiskával vagi csapocskával segíteni. (...) Külső fürdő sem fog ártani korpábul és székfübül éjtzakára. Lépire kell a fürdő után a flastromot applicalni és minden második nap megujjitani."9 5 Az egészségügyi normatíva teljes latin nyelvű szövegét közli: Franciscus Xaverio Linzbauer: Codex Sanitario Medicinalis Hungáriáé. Buda 1852-1861. II. köt. 535-571. 6 Weszprémi István: Succinta medicorum Hungáriáé et Transylavaniae Biographie. I-IV köt. Leipzig-Wien 1774-1787. 7 Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a gyógyító körutak is jelentős mértékben hozzájárultak Moller Károly vagyonának gyarapításához, élete végén csak bányavállalatokban mintegy 60000 forintja volt befektetve. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Budapest 1929-1941. I. köt. 73. 8 Perliczy János Dániel (1705-1778) 1728-ban Utrechtben szerzett orvosi diplomát. Előbb szülővárosában, Késmárkon, majd Selmecbányán volt orvos. 1731-1754 között Nógrád megye tiszti orvosaként tevékenykedett. 1751-ben tervezetet nyújtott be a bécsi udvarnak magyarországi orvoskar felállításának és tudományos akadémia szervezésének ügyében. Több jeles orvosi tanulmány szerzője, számos külföldi tudós társaság tagja. 1741-ben tudományos munkássága elismeréseképpen nemességet kapott. 1754-ben visszavonult birtokára, ahol kedvteléseinek és tudományos munkáinak szentelte magát. Szinnyei József: Magyar írók Elete és Munkái. Budapest 1891-1913. X. köt. 798. 9 Perliczy Pro memoría-orvoslevelének teljes szövegét közli: Magyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek i. m. I. köt. 342-345.